Főrendiházi irományok, 1901. III. kötet • 123-164. sz.

Irományszámok - 1901-162

162. szám 311 Saághon alul, hol az 1887. évi árviz átömlöit és több helyen átszakította a töltéseket, az 1887. évi viz töltések közti lefolyási vonala nem volt megfigyelhető. Ugy de az 1895. évben fellépett nagy viz ez alsóbb szakaszra nézve is megnyugtató kiindulást enged meg a vizszinemelkedés megállapítására. Az 1895. évi nagy viz ugyanis a kiskostélyi vizmérczén tett észlelések alapján tömegében megközelítette az lfc87. évi vizet, és a Temes folyó Saágh alatii szakaszain igen kedvezőtlen viszonyok közt került lefolyásra, a mennyiben ugyanekkor vonult le a Duna árhulláma is, mely a Zimony alatti szakaszon az eddig észleltek között a legmagasabb volt, s így a Temes árvizére messze felható duzzasztást okozott. Ez az 1895. évi árviz is rögzítve lett legmagasabb állásában a temes-begavölgyi vizszabályozó társulat által és a Saágnál levő vizmérczén csak 38 centiméterrel volt alacsonyabb az 1887. évi vízmagasságnál. • Ha tehát a Saágh alatti Temes-szakaszon az 1895. évi árviz lefolyási szinét kereken 40 centiméterrel növelve képzeljük, a legnagyobb mértékben megnyugtató eredményt kapunk arra nézve, hogy az 1887. évi árviz sem ért volna el nagyobb magasságot e szakaszon, ha víztömegét a töltések együtt tarthatták volna. A duzzasztás alatt állott, tehát kedvezőtlen lefolyású 1895. évi árvizszin viszonylagos eséseinek és a mederszelvényeknek és az 1890. évi tanulmányoknak felhasználásával a Temes ez alsó szakaszára is végrehajtott számitások azt eredményezték, hogy a Begának fentebb emiitett 3ü5 m

3 másodperczenkén ti többlet- vizhozomány a a Saágh alatti szakaszon átlag 62—63 centiméterrel növelné az 1887. évi víz szinét. Azt a legkedvezőtlenebb esélyt véve ten it számításba, hogy az 1859. évi árviznek maximális emésztéséből eredő 305 m

3-el növeljük a Temes medrében eddig lefolyt legnagyobb vizet, vagyis : hogy a legkedvezőtlenebb esélyek találkozni fognak : a tervezés elment odáig, a meddig vele szemben az igazságos bírálat követelőleg felléphet, illetőleg a mely határon túl a kétségtelen és indokolatlan szertelenség venné kezdetét. Az előrebocsátottak alapján a Temes 1887. évi árviz színe az árapasztó csatornától a Poganis beömléséig 50 centiméterrel, azon alul Botosig, vagyis az abszolút magas partokig 60 centiméterrel emeltetett, s e vizszin fölé a töltések l'o méteres biztonsággal terveztettek. A töltéskeresztszelvények méretezése ugyanaz, melyet a temes-begavölgű vizszabályozó társulat töltéseire már korábbi rendeletemmel megállapítottam, azaz a viz felőli rézsű 1:3-hoz aiányoló, a töltéskorona 4o, illetőleg a mellékvizek mentén 3'o méter széles, ez alatt 2*o méterre, tehát a várható legnagyobb vizszin alatt l"o méterre következik egy 4'o méteres padka, melyet a szükséges helyeken újabbi 2*0 méter magassági különbözetre ismét 4*o méter széles padka támogat A töltések mentett oldal felőli rézsűi 1:2-hez aránylók. Ott, hol a töltések régi medreken haladnak keresztül, a földszin magasságában ugy az előtérben, mint a mentett oldalon a töltéseket 10 o méter széles padkák támogatják. Az árvédelmi töltések tehát, a mint említve volt — a várandó nagy vizszin felett egy méter biztonsággal, a Temesen 4'0 m., — a mellékvizeken 3*o koronával — a nagy viz szine alatti l'o méterre, 4o méter széles padkákkal lettek tervezve. Semmiképen se lenne jogos ez elvet bármiként is korlátozni, mégis a helyi és vizlefolyási viszonyok tüzetes ismerete alapján meg volt állapitható, hogy a Surgány, Poganis, Moravicza és Rojga csatornáknál a padkák elhagyása a 3 méter széles koronájú töltések biztonságát nem fogja befolyásolni s ezért ezek töröltettek is.