Főrendiházi irományok, 1901. III. kötet • 123-164. sz.
Irományszámok - 1901-127
96 127. szám. visszaéléseinek meggátlása czéljából, s nehogy egyes sütőmesterek a munkaszüneti napokra nézve megállapított délelőtt 10 órai zárórát teljesen illuzóriussá tehessék, elrendeltem, hogy a most emiitett rendkivüli munkálatok teljesítésére a rendes üzleti segédszemélyzetnek legfeljebb egy arra önként vállalkozó tagja vehető igénybe, s e rendkivüli munkaidő az illető alkalmazott rendes munkaidejébe semmi czímen be nem tudható, mely utóbbi kijelentést főleg azért tartottam szükségesnek, mivel úgy vélem, hogy ez által az illető alkalmazottnak külön díjazásra való igényjogosultsága, illetőleg annak a hatóság, illetve biróság előtti érvényesíthetőségének lehetősége biztosit va leend. A rendeletnek a kemenczefűtésre vonatkozó része, a mellett, hogy a munkaadóknak módot nyújt arra, hogy esetleg régibb szerkezetű kemenczéiket, gyengébb minőségű tüzelőanyag használata daczára is, a korábbi befűtés által, a sütés megkezdhetési időpontjáig, a kellő hőfokig hevíthessék, az alkalmazottak érdekeit sem sérti, mivel a rendeletben praecise kifejezést nyer az a körülmény, hogy a kemencze csak az esetben nem tekinthető ipari munkának, ha az nem a rendes üzleti segédszemélyzet igénybevételével történik, hanem az iparos házi cselédje által végeztetik. A rendeletben kenyér, péksütemény, tej ós gyümölcs elárúsitása ós házhoz szállitására vonatkozólag foglalt intézkedés, eltekintve a pékműhelyek munkaszüneti napokon való zárórájának az eddigi déli 12 óra helyett, délelőtt 10 órában való megállapitásától, minek folytán ezekből az elárúsitás és szállitás is ezentúl csak délelőtt 10 óráig szabad, új rendelkezést nem tartalmaz, hanem csupán az e tekintetben eddig fennállott rendelkezések világosabb körülírását képezi. Erre az a körülmény szolgáit indokul, hogy az a látszólagos ellentót, mely a 14.837/92. sz. rendelet II. A. 1. g) pontjában,, valamint ugyanazon rendelet II. A. 4. c) pontjában foglalt azon rendelkezések között, mely szerint a kenyér és péksütemények elárúsitása és házhozszállítása munkaszüneti napokon egész napon át meg van engedve, illetve,. mely szerint a pékiparnál az árú elkészítése és szállítása, munkaszüneti napokon, csakis déli 12 óráig van megengedve, fenforogni látszik, tapasztalatom szerint, a gyakorlati életben számos félreértésre szolgált alkalmul, miért is további félreértések elkerülése czéljából szükségesnek tartottam, e tekintetben világosabban rendelkezni. A 14.837/92. sz. rendelet most idézett pontjai között azonban, miként már említettem, eddig is csupán látszólag volt ellentét, mivel a rendelet II. A. 1 g) pontja a pékműhelyekből kikerült péksütemények darusításával foglalkozó kereskedelmi üzletekre, míg a rendelet II. A. 4. c) pontja magukra a pókműhelyekre, s az azokból közvetlenül történő elárúsitásra ésszállításra vonatkoztak. E szerint tehát a péksütemények elárúsitása és szállítása a régi állapot mellett munkaszüneti napokon d e. 12 órakor csakis magukban a pékműhelyekben volt megszüntetendő, kizárólag a pékműhelyekből kikerült sütemények elárúsitásával foglalkozó kereskedelmi üzletekből ellenben úgy az elárúsitás, mint a szállitás, a munkaszüneti napokon is, egész napon át végezhető volt. Természetesen a most emiitett kereskedelmi üzletekkel azonos elbírálás alá estek ama üzletek, illetve elárusító helyek is,, melyeket az egyes sütőiparosok, pékműhelyeikkel kapcsolatban ugyan, dé azoktól teljesen különállóan, a kicsinybeni fogyasztás czéljából létesítettek. (P. H.) Hegedűs Sándor s. k. t m. Mr. hcreshedaemügyi minister.
