Főrendiházi irományok, 1901. III. kötet • 123-164. sz.
Irományszámok - 1901-127
92 127. szám. Azért vélem ezt első sorban a kiviteli forgalom érdekében megengeden> dőnek, mert míg a belföldi forgalomban többnyire kisebb küldemények szerepelnek s rövidebb távolságok jönnek tekintetbe, mi mellett a gyorsárúként való feladás többé-kevésbbé előnyösebb, vagy a mennyiben egyik-másik czikkre nézve, vagy egyik-másik vonalon kevésbbé az, — lényeges díjkülönbözet fel nem merül: addig a kiviteli forgalomban túlnyomóan teljes kocsirakományoknak nagy távolságokra való szállítása forog szóban, melyeknek gyorsárúként való feladása, a mellett, hogy a feladók jelentékeny megterhelésével járna, még nem is igen indokolható, mert a vasutakon, tekintettel ezen forgalom különleges érdekeire, oly berendezések állanak fenn, melyek mellett a teheráru gyanánt való feladás tetemesen csekélyebb költségei daczára, a gyorsárúként való szállításnak csaknem összes előnyeit biztosítja. Mindezekhez járul még a kérvényezők által kiemelt és az államvasutak által is elismert az a körülmény, hogy egyes külföldi jelentékeny fogyasztási helyekre az árú csak ugy érhet el a piaczi napokra, ha a feladás vasárnapokon is történhetik. Az engedmény megadása mellett szól még az a távolabb fekvő körülmény is, miszerint az engedmény következtében a vasúti személyzet vasárnapi munkaszünete azon csekély számú állomásoktól eltekintve, a hol a gyorsárúpénztár a teherárúpónztártói el van különítve, nem csorbittatik. Megjegyzem egyébiránt, hogy a szóban levő intézkedés korántsem jelenti a vasárnapi munkaszünet alóli kivételek oly lényeges kitágítását, a mint első tekintetre látszik, hanem tulajdonképen csak arról van szó, hogy a vasutak előzékenységéből még az 1891. évi XIII. törvényczikk előtti időben meghonosodott s az* okvetlen szükség nyomása alatt helyenként azóta is tűrt gyakorlat általánosittassék, és legális alapra fektettessék. A jégszállitás tekintetében pedig a következőkre vagyok bátor a b> Ház figyelmét irányozni : a hivatali elődöm fentidézett rendeletét részben módosító 1893. évi november hó 23-án 84.842. szám alatt kelt rendelet (1893. évi Rendeletek Tára 2513. oldal) I. pontja értelmében vasárnap és Szent-István napján a jég egész napon át gyártható, árusítható és házhoz szállítható. Az idézett rendeletben használt »házhoz szállítás« kitétel alatt azonban a vasúti állomásra feladás czéljából történő szállítás nem érthető, mert a házhoz szállítás ez esetben egyértelmű a fogyasztókhoz való szállítással. Ámde a jégnek a vasúti állomásokra feladás czéljából történő szállításának megengedése is szükségesnek látszik, mert a jégnek nagyban, vasutakon való szállítása évenként csak néhány hétre szorítkozik, de ezen rövid idő alatt nagy mérvet ölt, a mennyiben a vasutak részéről jégszállitásra engedélyezett messzemenő kedvezmények lehetővé teszik, hogy a jég hosszabb vonalakra szállittassék. Hogy csak egy példát említsek, a csorbái tó jege több száz vasúti kocsi számra szállíttatik Ausztriába is. A jégküldemónyek a szállítás alatt nagyon ki vannak téve az idő viszontagságainak. Épen ezért minden időbeli korlátozás a feladás tekintetében nagy károkat okozhat. Indokoltnak láttam tehát megadni az engedélyt arra is, hogy a jég munkaszüneti napokon nem csupán házhoz, hanem egyébként is szállítható, szállítás czéljából feladható s rendeltetése helyén átvehető legyen. Budapest, 1901. évi szeptember hó 25-én. Hegedűs Sándor s. k
