Főrendiházi irományok, 1901. II. kötet • 85-122. sz.
Irományszámok - 1901-101
70 101. szám. Figyelembe véve azt, hogy gazdaságosabb eljárás a törlesztést elodázni és a törlesztéses adósságok évente emelkedő szükségletét az államháztartásból kiküszöbölve e teherkönnyebbülés erejéig újabb állami feladatok megoldását lehetővé tenni, mint e végett az adóterheket fokozni és igy a hazai közgazdaságot tovább megterhelni, arra az eredményre jutok, hogy a bevonandó adósságok helyébe járadékadósság bocsáttassék ki és hogy ez által a megkezdett úton tovahaladva, mi is eljussunk oda, a hová más, teljesen rendezett, szilárd hitelű államok jutottak, a melyeknél az államhitel fejlődése mindenütt egységes járadékadósságra, — a tőkeelhelyezést keresőknél is legjobban kedvelt adósságnemre, — vezetett. A második eldöntendő kérdés az volt, hogy a bevonandó adósságok helyébe mily czímletek bocsáttassanak ki? Az eshetőségek, a melyek itt tekintetbe jönnek, a következők: 1. Követhetjük az eddigi eljárást, azaz a műveletet kettéoszthatjuk és a bevonandó adósságok közül azok helyébe, a melyek fennállott osztrák értékre szólnak, bocsássunk ki koronaértékre szóló kötvényeket/ azok helyébe pedig, a melyek aranyra szóltak, szintén aranyra szóló kötvényeket, vagy 2. minthogy a régi adósságok bevonásával együtt különböző adósságainknak már 1892-ben megkezdett egységésitését folytathatjuk, bocsássunk ki a bevonandók helyébe, tekintet nélkül arra, hogy a régi adósságok papirra szólnak-e, vagy aranyra, — egy egységes kötvény-categoriát, ha igen, szóljon ez az egységes kötvénycategoría kizárólag az országos értékre, minden mellékhatározmány nélkül, avagy foglalja magában az effectiv aranyban való fizetés igéretét akár kifejezetten, akár az által, hogy a kötvény szövegébe a koronaértéknek külföldi értékekhez való aránya, u. n. paritások vétessenek fel? Az 1. alatti eset, a művelet kettéosztása, •— bővebb megfontolást nem igényelt. — Pénzrendszerünk mai helyzete mellett nem indokolt, sőt egyenesen káros, tovább követni azt az eljárást, a mely a valuta teljes ziláltságának idejéből maradt ránk. Az elhatározás tehát annak a kérdésnek eldöntésére szorítkozik, vájjon a conversio czéljaira már meglevő typusunkat, a koronajáradékot, használjuk, avagy ezzel az alkalommal új járadékot és pedig új aranyjáradékot bocsássunk ki? Kétségtelen, hogy ha tisztán a conversionalis müvelet pénzügyi eredményeit veszem tekintetbe, aranyra szóló kötvények kibocsátása mellett kellene állást foglalnom, mert ilyenek kibocsátása esetén a viszonylag legjobb financiális feltételeket lehet elérni. E mellett a valutarendezés mai állapotában kifejezetten aranyra szóló kötelezettségek vállalása az állam érezhető több-terhelésével nem jár. Mindezek daczára azt javasolom, hogy a bevonandóknak jelzett összes adóssági kategóriák helyett kizárólag koronaértékre szóló olyan járadék-kötvények bocsáttassanak ki, mint a minőket a koronaérték behozatalával kapcsolatos conversio alkalmával 1892-ben kibocsátottunk. A valutarendezés hosszas átmeneti időszak után végre abba a stádiumba jutott, hogy a váltó-árfolyamok huzamos idő óta, olykor kedvezőtlen viszonyok között is, nem mutatnak nagyobb ingadozásokat, mint a minőket formailag is teljesen rendezett valutájú országokban mutatnak. A hitelpénz összforgalmának tetemes része aranynyal van fedezve és a jegyfedezet oly arányokat Öltött; hogy az összehasonlítást minden rendezett valutájú országgal fényesen kibírj a. — Belföldi pénzforgalmunk úgy az arany értékérmék fokozatos forgalomba-bocsátása, mint egyéb berendezések folytán a rendezés műveletét szemmel láthatóvá teszi. — Eljutottunk odáig, hogy hovatovább teljesülnek azok a feltételek, a melyek teljesülése szükséges ahhoz, hogy a valutareform nagy művének zárkövét a készfizetések elrendelése által lerakhassuk. —
