Főrendiházi irományok, 1901. II. kötet • 85-122. sz.
Irományszámok - 1901-114
124 114. szám. 114. szám. (10. ülés, 151. jegyzőkönyvi pont.) Jelentése a főrendiház közgazdasági és közlekedési bizottságának „a kereskedelmi viszonyainknak Mexikóval való ideiglenes rendezéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. A törvényjavaslat indokolásához csatolt, áruforgalmi statisztikai adatok tanusága szerint Mexikó nagyfontosságú fogyasztó piaczot képez, melynek bevitelében a vámterület már eddig is fokozódó jelentőségű szerepet vitt. A kormány tehát közgazdasági érdekeink helyes felismeréséről tesz tanúbizonyságot, midőn ezen állammal, melyhez való közgazdasági viszonyunkat az 1842. évben kötött, de a diplomatiai érintkezés megszakadása folytán alkalmazáson kivül maradt, kifejezetten azonban soha fel nem mondott szerződésből, valamint a- diplomatiai érintkezésnek a múlt évben újból történt felvételéből folyólag úgy kereskedelmi érdekeinknek, valamint a Mexikóban letelepült honosaink jogbiztonságának szempontjából kereskedelmi, hajózási és consuli viszonyainknak újból leendő szabályozása végett a legtöbb kedvezmény keretében mozgó megállapodást óhajt kötni, mely addig is, míg ezen viszonyoknak végleges szerződéssel leendő szabályozása lehetővé válik, megóvandó érdekeinket teljesen kielégiti Minthogy pedig az 1899. évi XXX. törvényczikk értelmében az általános vámtarifa megállapítása előtt nemzetközi szerződések csak úgy és akkor köthetők, ha a törvényhozás részéről fenforgó, fontos okok miatt és szándékának nem praejudikáló módon erre külön és kivételes, világos törvényes intézkedés történik, azért kér a jelen törvényjavaslatban a kormány felhatalmazást, hogy az idézett 1899. évi XXX. törvényczikk rendelkezésétől eltérőleg, Mexikó köztársasággal a kereskedelmi, forgalmi és consuli viszonyok a legnagyobb kedvezmény keretében ideiglenesen, vagyis oly megszorítással legyenek szabályozhatók, hogy az erre vonatkozó megállapodások hatálya 1903. évi deczember hó 31-én, vagyis azon időponton túl nem terjedhet, a melyben az 1899. évi XXX. törvényczikk utolsó bekezdése szerint a lejárati határidővel nem birő kereskedelmi szerződések Magyarország egyoldalú kívánságára is felmondandók, Az 1899. évi XXX. t.-czikk, főleg annak 4. §-a ezen javaslattal nem érintetik, mert a mint egyrészt kétségtelen, hogy külön törvényben kifejezett, világos kivétel nélkül ezen szerződés megköthető nem volna, úgy másrészt a kormány azon ténye, hogy az említett törvényben foglalt határozmánytól való,, kivételes eltérésre külön törvényjavaslattal kér felhatalmazást, világos bizonyítéka annak, hogy a kormány eme törvényes biztosítékokat egész terjedelmükben fenállóknak tekinti.
