Főrendiházi irományok, 1901. I. kötet • 1-84. sz.
Irományszámok - 1901-58
58. szám. 123 2'ih melléklet a% ő8. számú irományhoz. Indokolás, „a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról 14 szóló törvényjavaslathoz. »A vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról« szóló törvényjavaslatot folyó évi június hó 15-én szerencsém volt a képviselőháznak benyújtani. A törvényjavaslatot június hó folyamán úgy a közigazgatási, mint a pénzügyi bizottság letárgyalta és azt némely — a törvényjavaslat lényegét és irányelveit nem érintő — szerkezeti és stiláris módosításokkal elfogadta. A törvényjavaslat azonban az idő elöhaladottsága következtében a képviselőház tárgyalása alá nem kerülhetett s ekként a múlt országgyűlésen törvényerőre nem emelkedhetett. Minthogy pedig mindazok a nyomós indokok, melyek a törvényjavaslatnak június hóban benyújtását szükségessé tették, ma is teljes mértékben fennállanak : van szerencsém azt a következő indokolás kiséretében újból benyújtani. »A várnriegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról« szóló törvényjavaslat első sorban ugyanazt a czélt kívánja szolgálni, melyet »a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről« szóló 1901 : XX. t.-cz maga elé tűzött: nevezetesen a közhivatali teendőknek lehető egységesítését, a hivatalos munkaés hatásköröknek megfelelő csoportosítását, nemcsak a fölösleges alakiságok kiküszöbölésével, hanem — a hol csak lehetséges — magának a hivatali szervezetnek egyszerűsítésével is. Egy ilyen szervezeti egyszerűsítésre közigazgatásunk nagy területén alig kinálkozik megfelelőbb alkalom, és erre másutt alig érettebbek a viszonyok, mint a vármegyei és gyámpénztári kezelés és számvevőségi szolgálat terén. Minden vármegye székhelyén van kir. adóhivatal. Sem a hatóságoknak, sem a polgároknak nem áll tehát érdekében, hogy lényégében ugyanazon hivatást teljesítő pénztárak elkülönítve működjenek és hogy a községi elöljárókon kívül *maga a nagyközönség is, mely — a közigazgatáshoz fűződő számos viszonylatánál fogva — oly sűrűn van utalva arra, hogy a különböző közpénztárakat (u. m. adóhivatalt, a vármegyei és a gyámpénztárt) felkeresse, csak időveszteséggel és fáradsággal végezhesse ebbeli dolgait. Nem szólok itt bővebben arról az előnyről, hogy egységes szervezetnél könnyebben mellőzhetők azok az anyagi áldozatok, melyek a közigazgatás folytonos fejlődése révén okvetlenül felmerülnének, ha az azonos feladatokat teljesítő hivatalok jövőre is elkülönítve, párhuzamosan működnének, a hol tehát a helyes munkamegosztás nem érvényesülhet és az alkalmazottak munkaereje és ideje sem használható ki oly mértékben, mintha azok egyesítve lesznek. 16*
