Főrendiházi irományok, 1896. XXIV. kötet • 1003-1035. sz.
Irományszámok - 1896-1005
1005. szám. 53 lését vonhatta volna maga után, mit úgy közhiteli, mint vasutpolitikai szempontból kerüln kellett. Felmerült továbbá az az eszme is, úgy a kormány kebelében, mint az érdekeltség •körében, hogy a torontáli helyi érdekű vasutak államosittassanak. Az államosításnak ahhoz a módjához, melyet az engedélyokirat előir és mely abban áll, hogy a társaság részére legalább is a befektetési tőke fizettessék, a kormány nem nyúlhatott, mert az állam jelenlegi pénzügyi helyzete meg nem engedi azt, hogy ezen helyi érdekű vasutakba oly összeg fektettessék be, melyre e vonalak értéke és jövedelmezősége fedezetet nem nyújt, — nem is említve azt, hogy az államra váró egyéb sürgős beruházásokra való tekintettel szóba sem jöhetett az, hogy a kormány közforgalmi szempontból nagyobb jelentőséggel nem biró helyi érdekű vasutak megszerzésére húsz millió koronát meghaladó tőkeösszeget vagy annak megfelelő évi járadékot forditson. Igaz ugyan, hogy a fenforgó szorult helyzetben az államositás kedvezőbb feltételek alatt is sikerült volna. E részben az érdekeltek részéről ajánlatok is tétettek, melyek elfogadása esetében a torontáli helyi érdekű vasutak államosítása az elsőbbségi terhek átvétele és a társaság többi adósságainak rendezése, valamint az elsőbbségi részvényeknek mérsékelt árfolyamon való beváltása mellett lett volna keresztülvihető. De ehhez a megoldáshoz sem nyúlhatott a kormány, mert az államra nézve ily megoldás is aránytalanul nagy és a vonalak jövedelmezőségében fedezetet nem találó megterlieltetéssel járt volna. Nem mehetett bele a kormány ebbe a megoldásba még pénzügyileg előnyös feltételek alatt sem azért, mert minden ilyen megoldás a vármegye, a községek és magánérdekeltek kezében levő czimletek értékének-teljes vagy részleges megsemmisítését vonta volna maga után, és az érdekeltek oly helyzet elé állíttattak volna, melyért a kormány a felelősséget sem ethikai, sem politikai tekintetben el nem vállalhatta. Ezeket megfontolva, a megoldásnak azt az útját választottam, mely lehetővé teszi a részvénytársaságnak és a társasági vagyonnak további fentartását azon feltétel alatt, hogy a torontáli helyi érdekű vasutak kezeléséből a társaságra és az útalapra hárult terheket és adósságokat maguk az érdekeltek rendezzék és ily módon a vasutakba befektetett jelentékeny érték elpusztulásának meggátlására az eszközöket maguk szolgáltassák; az állam pedig ne terheltessék nagyobb mérvű szolgáltatásokkal, mint a melyeket általában a helyi érdekű vasutaknak nyújt, azon kivételes intézkedésektől eltekintve, melyek a társaság fennálló bajainak orvoslása érdekében átmenetileg mellőzhetlenek. Az ez alapon létrejött megállapodások részletei a tisztelettel idecsatolt jegyzőkönyvben foglaltatnak. A megállapodás sarkpontját az képezi, hogy a torontáli helyi érdekű vasutakat a m. kir. államvasutak veszik kezelésbe általában a helyi érdekű vasutaknál szokásos szabványszerződés feltételei alatt, azonban a bevételek felhasználásának oly módon való szabályozása mellett, mely számol azzal a helyzettel, hogy a torontáli helyi érdekű vasutaknak bekebelezett elsőbbségi kötvényei vaunak forgalomban, melyeknek kamatozása és törlesztése az üzleti jövedelmek mindenkori alakulásától függetlenítendő. Ezen előnyön kívül, melyre alább még visszatérek, a társaság vonalainak állami kezelésbe való átvételénél számolni kellett azzal a helyzettel, hogy itt egy teljesen berendezett vasút üzletéről van szó. E végből szükségessé vált egyfelől a torontáli helyi érdekű vasutak személyzetére vonatkozó jogviszonyok rendezése, úgyszintén bizonyos vagyontárgyak értékének megtérítése, mely vagyontárgyakat a többi helyi érdekű vasutaknál a szabványszerződés értelmében a m. kir. államvasutak kötelesek szolgáltatni. Ily vagyontárgyak nevezetesen a nagybecskereki műhely és gépgyár, mely létesítményeket a m. kir. államvasutak az üzem átvétele esetében nem>t
