Főrendiházi irományok, 1896. XXIV. kötet • 1003-1035. sz.
Irományszámok - 1896-1017
1017. szám. 1017. szám. (79. ülés, 1067. jegyzőkönyvi pont.) Jelentése a főrendiház közjogi és törvénykezési bizottságának s azzal egyesült pénzügyi bizottságának „a consul i illetékek szabályozásáról 44 szóló törvényjavaslat tárgyában. Ezen törvényjavaslat ismétlése a már 1897-ben a törvényhozás elé terjesztett törvényjavaslatnak,' mely mind a két ház által történt elfogadása után csak azért nem terjesztetett szentesítés alá, mivel időközben a koronaérték hozatván be, a tarifatételeket koronaértékbe kellett átszámítani s illetve kikerekíteni, minek következtében azon törvényjavaslat 13. §-a is megváltoztatott. A törvényjavaslat szükségessége igazolva van közjogi és pénzügyi szempontból. A consuli illetékek ez'entúl nem elavult s Magyarország köz- és magánjogával összhangzásban nem álló szabályrendeletek, hanem a magyar törvényhozás hozzájárultával alkotott törvény s a magyar kormány befolyásával létesítendő szabályrendeletek alapján fognak kiszabatni, a magyar alattvalókra nézve a consuli bíráskodásról szóló 1891. évi XXXI. t.-czikk 10. §-ában foglalt elv kiterjesztésével a bélyeg és közvetlen illetékek biztosítása, beszedése és csődtömegekkel szemben való érvényesítése, ugy elévülése tekintetében, a magyar korona országaiban érvényes törvények és szabályok megfelelő alkalmazást nyernek, panaszaik az e körüli eljárás ellen, a magyar kormány befolyásával intéztetnek el. Pénzügyi szempontból is szükséges és czélszerü intézkedéseket tartalmaz jelen törvényjavaslat, mivel a jelenben még érvényben levő tarifatételek nemcsak a legalacsonyabbak az összes többi európai államok tarifáival szemben, de azoknak megállapítása óta a pénzérték is tetemesen megváltozván, nem felelnek meg a mai pénz viszonyoknak, ezenfelül a consuli hivatalok költségei a pénzviszonyok változtával, 8 a consulátusok feladatainak a forgalom fejlődéséből folyó növekvésével mindig emelkednek, és a consulátusi hivatalokat a fejlődő ipar és külföldi kereskedelem igényeinek megfelelően folyton szaporítani kell, minek következtében a közös költségvetés évről évre tetemesen nő, szükséges tehát aránylagosabb hozzájárulás ezen költségek fedezéséhez azok részéről, kik a consulátusok közreműködését igénybe veszik, azok védelmének jótéteményét élvezik; a díjtételek emelése túlságosnak nem vehető, egyeseknél, például az útlevélrendészeli hív. cselekményeknél és a nyilvántartásért járó illetékeknél különbség tétetik az azokat igénybe vevők vagyoni állapota szerint, azonkívül a jogügyletekért általában járó illetékek mérséklése is meg van engedve, bizonyos azt indokolt körülmények közt. 53.
