Főrendiházi irományok, 1896. XXIV. kötet • 1003-1035. sz.
Irományszámok - 1896-1004
1004. szám. 35 b) az a) alatt felsorolt papiroknál, ha a bécsi vagy budapesti tőzsdén való árjegyzésük a hivatalos cselekmény idejében ismeretlen, vagy az n) alatt felsorolt oly papiroknál, melyek az osztrák-magyar monarchiában a tőzsdei forgalom tárgyát nem képezik, az illető helyre nézve irányt adó tőzsdei ár szerint, vagy becslés utján; c) egyéb megbecsülhető tárgyaknál az illetékre köteles félnek esküt helyettesítő bejelentése alapján, kivéve azt az esetet, midőn a hivatalos cselekmény folytán amúgy is becslés eszközlendő. Ha a fél a valódinál nyilvánvalóan csekélyebb értéket vall be, a consuli hivatal az értéket becslés utján puhatolhatja ki, a mely esetben a fél a becslés költségeit csak akkor tartozik viselni, ha a becslés utján kipuhatolt érték a fél által bevallott értéket 10°/o-kal meghaladja. 11. §• Minden magánjogi peres ügyben, melyben a per tárgya megbecsülhető dolgot képez, a keresetben vagy viszontkeresetben a per tárgyának értéke meghatározandó. Ha az ellenfél a kereset folytán kitűzött birói tárgyalás megtartásáig ennek a meghatározásnak ellent nem mond, úgy az a consuli illeték kiszabása szempontjából mérvadó marad és a magasabb vagy csekélyebb értéknek utólagos bizonyítása helyt nem foglalhat — Ha ellentmondás esetére a peres felek a tárgyalás alkalmával nem tudnak megegyezni, a netán szükségessé váló bizonyítási eljárás a consuli hivatal részéről legott megejtendő és ahhoz képest az érték megállapítandó, mely esetben a bizonyítékok megállapításával felmerülő és a tarifa alapján járó consuli illetékek az ellentmondó fél által fizetendők. — Ha a keresetben vagy viszontkeresetben az érték meghatározása hiányzik, a consuli hivatal annak haladéktalan pótlását elrendelni tartozik. Ha a keresetben a valódinál nyilvánvalóan csekélyebb érték tüntettetik fel, vagy a peres felek a valódinál nyilvánvalóan csekélyebb érték felett egyeznek meg, a consuli hivatal a további eljárás megindítása előtt a 10. §. c) pont második bekezdése alapján járhat el. 12. §. A letétkiszolgáltatási illeték tekintetében az az érték mérvadó, a melylyel a letéteményezett tárgy a kiszolgáltatás idejében bir. 13. §. A consuli illetékek a koronaértékben rovandók ki és fizetendők be. A fizetés azonban a közforgalomban levő egyéb arany- és ezüstérmékben vagy forgalomban levő papirjegyekben is történhetik, ez utóbbiakban annyiban, a mennyiben ez a helyi viszonyokra való tekintetből szükségesnek mutatkozik. Ezekben az esetekben ezen fizetési eszközöknek a koronaértékre való átszámitása az árfolyam-érték szerint eszközlendő. Ha a consuli hivatal székhelyén a koronaértékben való árfolyam meg nem állapitható, akkor ezeknek a fizetési eszközöknek árfolyamértéke a frankértékben való mindenkori árfolyamuk szerint és azután a koronaértékre átszámitandók. Ily esetekben, valamint akkor, ha a fizetés frankokban történik, 20 korona 21 frankkal számítandó egyenlőnek. Azokban az esetekben, a melyekben az illeték az érték alapján szabandó meg, ez az érték szintén a koronaértékben állapítandó meg. Az érték ezen megállapításánál az első bekezdésben foglalt határozmányok megfelelően alkalmazandók. 14. §. Az 190 . . évi tőrvényczikk és a jelen szabályzat lenyomata az ahhoz tartozó tarifával együtt minden consuli hivatalnál alkalmas helyen és könnyen áttekinthető alakban az érdekeltek tájékoztatása végett kifüggesztendő. f,.
