Főrendiházi irományok, 1896. XX. kötet • 835-914. sz.
Irományszámok - 1896-853
50 853. szám. Ha kidomboritom e helyen azt, hogy a gazdálkodás kifejezés s az alkalmaztatás minőségére való utalás kellő korlátot szab, s ha kiemelem, hogy azon ügyletek és jogcselekmények, melyek nem tartoznak szorosan a gazdálkodási, tehát a termeléssel közvetlen kapcsolatban levő rendes tennivalók közé, részben felsoroltán is kivétetnek, s ez ügyletekre és jogcselekményekre csak külön meghatalmazás alapján jogosult a gazdatiszt : úgy vélem, helyesnek fog találtatni a §. meghatározása. Részletesebb vagy oly intézkedést felvenni, mely minden ügylethez meghatalmazást kivan meg, bizonyára a gazdálkodás menetében okozna nehézséget, s minden egyes legkisebb ügyletnél elhárithatlan feladatává tenné a másik ügyleti félnek a meghatalmazás mibenlétét vizsgálni. A gazdatiszt jogkörét a §. most tárgyalt rendelkezése nem a birtokossal szemben, hanem a jóhiszemű harmadik személyivel szemben szabja meg. Természetes, hogy ezt a birtokos jogosítva van még szűkebb körre vonni, még inkább korlátozni, e korlátozások azonban jóhiszemű harmadik személyekre nézve irányadók nem lehetnek. A birtokos és a gazdatiszt közötti jogviszonyok szabályozása tekintetében javaslatomnak az az irányelve, hogy tételes intézkedésekre szükség van azon kérdésekben, a hol százféle ellentmondó szokás teszi bizonytalanná a gazdatiszt vagy a birtokos helyzetét, szükség van ott, a hol a megállapodás korlátlan szabadsága a közérdekkel volna ellentétben, ámde egyébként a felek egyezkedési szabadságát korlátozni, minden legkisebb részletre nézve a törvényben intézkedni nemcsak felesleges, de hibás eljárás volna. E szempontból indulva ki, a javaslat 2. §-a szerint a szolgálati szerződés feltételeit a felek szabad egyezkedéssel állapítják meg. 3. §. 4. §. A szerződés a gazdatisztet az elfogadott gazdatiszti állással járó tennivalók ellátására, a birtokost pedig a megígért javadalmazás kiszolgáltatására kötelezi. Ámde lehetnek esetek, hogy a jóhiszeműen kötött szerződés hatályba lépése előtt olyan újabb körülmények fordulnak elő vagy jutnak a szerződő felek tudomására, a miknek tudatában a szerződést nyilvánvalóan meg sem kötötték volna. A törvénynek kell tehát gondoskodni arról, hogy ily esetekben bármelyik fél, kártérítés kötelezettsége nélkül visszaléphessen a szerződéstől. A javaslat szerint a birtokos visszaléphet a már megkötött szerződéstői, ha a felfogadott egyén szolgálatképtelenségéről, vagy erkölcsi magaviseletéről súlyos és igazolható kifogás jut időközben a birtokos tudomására, vagy ha a gazdatiszt idejében» nem jelentkezik a szerződés teljesítésére. Viszont a gazdatiszt akkor léphet vissza, ha időközben a szolgálatra képtelenné válik, vagy a birtokos önrendelkező jogát elveszti, és illetőleg visszaléphet mind a két fél akkor is, ha olyan esetek következnek be, melyek miatt a szerződés már a teljesítés ideje alatt is, felmondás nélkül, felbontható volna. A visszalépésre jogot adó esetek közül ki kell emelnem a 4. §. c) pontját s ennek indokolására fel kell hoznom azt, hogy a mennyiben a gazdatiszti szerződés bizonyos személyi momentumokat, nem nélkülöz, indokoltnak tartom a visszalépésre jogot adni azon esetekben, a mikor más, a tömeggondnok kerül rendelkezési joggal a birtokos helyébe. A birtokossal készséggel lép szerződésre a gazdatiszt; kérdés azonban, hogy a tömeggondnok hatásköre alatt vállalta volna-e a szerződést? Ezért kell a visszalépésre ily esetben a jogot megadni. Az árverés kitűzése s a bérlet felmondása azért adhat jogot a visszalépésre, mert ha a gazdatiszt állandóbb alkalmaztatás reményében szerződik : nem volna méltányos őt akkor is kötelezni a szolgálat megkezdésére, ha a szerződés megkötése után olyan esetek következnek be, melyek feltevését legalább is lerontják. Az 5. §. azon esetről intézkedik, ha a gazdatiszt a szolgálatot a birtokos hibája miatt, vagy olyan véletlen eset következtében nem kezdheti meg, mely a birtokos személyét, vagy a szóban forgó ingatlant éri. Ez esetre joga van a gazdatisztnek a letelt időre járó javadalmazást követelni a nélkül, hogy azért utólag szolgálatot kellene teljesítenie. A mennyiben ez esetben a birtokos hibájáról s oly esetről van szó, melyet a gazdatiszt el nem háríthat, s mely
