Főrendiházi irományok, 1896. XIX. kötet • 794-834. sz.
Irományszámok - 1896-817
817. szám. 91 Ha figyelembe veszszük, hogy évenként 6—8000 korona körül adatott ki a magyarromán határvonalon levő határjel helyreállításokra, akkor mellőzve azt a költséget, mely azonfelül a munkaerők lefoglalása által előállott, a tervezett kicserélés pénzügyi szempontból határozottan előnyösnek mondható, nem szólva az erkölcsi nyereségről, melyre az állam tekintélye szert tesz az által, hogy területi fenhatóságának külső jelei ezentúl járó-kelő pásztorok pajkosságának vagy rossz akaratának nem fognak többé áldozatul esni. A mi a kivitel elé gördülő helyi nehézségeket illeti, csupán azt kivánom említeni, hogy a meghallgatott műszaki szakférfiak, — az egyes határszéli vármegyék államépitészeti hivatalaihoz beosztott mérnökök, — tehát a helyi viszonyokkal ismerős egyének e részben leküzdhetetlen nehézségeket fennforogni nem láttak. Midőn még fölemlíteném, hogy a határjelek kicserélése már folyó évi május 1-én veendi kezdetét s épen ezért kénytelen voltam az államépitészeti hivatalokat az épitô anyagnak kellő időben való beszerezhetése végett még márczius hó végén összesen 94.000 korona előlegösszeggel ellátni, illetőleg ez összeget mint előirányzat nélküli kiadást előzetesen kiutalni, tisztelettel megjegyzem, hogy annak daczára a jelen törvényjavaslattal kért hitel mennyiségét leszállitandónak nem találtam, mert időközben ugyancsak a román kir. kormánynyal létrejött megállapodás értelmében a határvonal biztosítása érdekében számos helyen az eddigi határjelek közé új határhalmok fognak beigtattatni, a mi természetesen a költségeket tetemesen s ez időszerint meg nem állapitható mérvben növelni fogja, bár, reménylem nem oly mérvben, hogy az egész hitelt igénybe kell vennem. Ezeknek előadása után tisztelettel kérem a törvényjavaslat elfogadását. Budapest, 1900. évi május hó 3-án. Széli Kálmán s. k., ministerelnök mint belügyminister» 18.
