Főrendiházi irományok, 1896. XIX. kötet • 794-834. sz.

Irományszámok - 1896-816

84 816. szám. A tanfolyamoknak ily módon tervezett berendezésénél számithatni vélek a székhelyekül kiszemelt városok, valamint általában a vármegyék és községek bizonyos mértékű indokolt áldozatkészségére. De a fő teher az államra hárul, melynek közvetlen anyagi támogatással elő kell mozditania azt, hogy ;i tanfolyamok kellően népesek legyenek; hogy a tanulók tényleg tanuljanak; hogy a községi közigazgatási szolgálat czéljaira biztositva legyen a szükséges számú és szakképzettségű elem. A 2. §-hoz. A 2. §., mely szerint a törvény életbeléptekor aljegyző, (segédjegyző, jegyzősegéd) jegyzőgyakornok, vagy jegyzői Írnokként már tényleg működő, de jegyzői szigorlatot még nem tett egyének tanfolyam hallgatására és ennek befejeztével vizsgálattételre átmmetüeg, vagyis a törvényjavaslat szerint 3 éven belül, a jelenlegi iskolai alapminősültség (középtanodai 6 osztály végzésének) kimutatása esetén is, de csak legalább egy évi, a törvény életbeléptét egészben vagy részben megelőző gyakorlat eltöltése után bocsáthatók, mint szükséges átmeneti intézkedés alig igényel bővebb indokolást; mert ily átmeneti intézkedés hiányában a községi közigazgatási tanfolyamokon egyelőre csak gyér számú hallgatóközönségre lehetne számitani, és mert a már alkalmazásban levő segédjegyzők, jegyzőgyakornokok, vagy jegyzői Írnokoktól azt kivánni, hogy még további 2 gymn. stb. osztályt tanuljanak, túlszigorú eljárás lenne. Viszont a tanfolyam hallgatása ezekre feltétlenül kötelező, és e nélkül vizsgálattételre nem bocsáthatók. A 3. §-hoz. A törvényjavaslat 3. §-a, a midőn a fentiekből kifolyólag kimondja, hogy jövőre nézve a jegyzői minősítést a községi közigazgatási tanfolyam végzése és a községi közigazgatási államvizsgálat letétele fogja megadni, egyúttal a szerzett jogokat a lehető legszabadelvübb elbánásban részesiti. Általános közigazgatási érdekből, vagyis a községi igazgatás színvonalának emelése szempontjából kívánatos lenne, hogy a régi rendszer szerint vármegyei vizsgáló bizottságok előtt szigorlatot tett, különösen a tényleges jegyzői szolgálatban nem álló egyénektől, ha nem is tanfolyam hallgatása, de országos jellegű minősítés szerezhetése végett legalább az új államvizsgálatnak pótlólag letétele kivántassék. Az elvileg indokolható ily irányú rendelkezést azonban gyakorlati és méltányossági szempontokra való tekintettel azért nem hozom javaslatba, mert e rendelkezés az egyébként megbízható, de szerényebb képességű és képzettségű elemeknek a jegyzői pályától elriasztására, már az életczélhoz közel jutott egyéneknek existentialis romlására s e mellett arra is vezethetne, hogy a községi közigazgatásnál szükséges munkaerő a kellő mennyiségben nem állana rendelkezésre. A törvényjavaslat 3. §-a nemcsak teljesen megkíméli, de némileg még ki is terjeszti a szerzett jogokat. Ugyanis az 1883: I. t.-cz. 6. §-a szerint a vármegyei vizsgáló bizottság előtt letett jegyzői vizsgálat idáig csak az illető vármegye területére nézve volt érvényes. Ha az okleveles jegyző más vármegye területén kivánt alkalmazást nyerni : itt egészen új vizsgálatot kellett tennie ; kivéve, ha a vizsgálat letétele után azon hatóság területén, melytől a képességi bizonyítványt nyerte, legalább három évig mint önálló jegyző vagy aljegyző (segédjegyző) kielégitőleg működött s ezt alispáni bizonyitványnyal tudta igazolni, amely esetben képességi bizonyítványa országos érvényűvé vált s idegen vármegyében alkalmaztatása esetén nem egészen új, hanem csupán az itteni szabályrendeletekből való vizsgálattételre volt kötelezhető. Minthogy azonban a jegyzői oklevél érvénye tekintetében tett eme megkülönböztetés a múltban sem volt kellően indokolt, a mennyiben a jegyzői vizsgálatok tárgya, vagyis a jegy-