Főrendiházi irományok, 1896. XIX. kötet • 794-834. sz.
Irományszámok - 1896-795
795. szám. 35 A leszámoló iroda ekkép a leszámolásra kötött összes ügyleteket az adó pontos lerovása szempontjából minden nehézség nélkül megvizsgálhatván, erre az adó pontos lerovásának ellenőrzése szempontjából kötelezhető' is és ebből folyólag szavatossága az ily ügyletek után járó adó pontos lerovásaért meg volt állapítandó. Ez a szavatosság, tekintve, hogy a leszámoló iroda nem a saját ügyleteit bonyolítja le és az adó lerovásának elmulasztásából hasznot nem húzhat, önként érthetőleg a törvény rendelkezései értelmében kirovandó bírságokra nem terjedhet ki, hanem csakis magára az adóra, miből folyólag a leszámoló irodának az a kötelezettsége volt megállapítandó, hogy az esetleges adómegröviditéseket az illetékes pénzügyi hatóságnak bizonyos meghatározott határidőn belttl feljelenteni tartozik. A leszámolásra kötött ügyletek után járó adónak lerovása, a mint azt az előző szakaszokban ismertettem, a leszámolási rend határozatai alapján lévén szabályozva, tekintve, hogy a leszámolási rendet a tőzsdetanács saját autonom hatáskörében állapítja meg, gondoskodni kellett még arról is, hogy a leszámoló iroda megszűnése vagy a leszámolási rend megváltoztatása esetére a kincstár adószedési joga illusoriussá ne váljék. Erre a czélra szolgál az az intézkedés, a mely szerint a pénzügyminister rendeletileg szabályozhatja, hogy mily ügyletek iránt kötendők az ügyletek leszámolásra, és hogy kik és mily módon kötelesek az ily ügyletek lebonyolítására. 19. §. Az előző §-ban kifejtettek folyományakép a pénztigyminister részére fel volt tartandó az a jog, hogy a leszámoló irodának ügyvitelét — önként érthetőleg azonban csak az adólerovás szempontjából — rendeletileg szabályozhassa, de másrészt meg volt állapítandó az is, hogy a leszámoló irodát az adólerovási szavatosságért és az ezzel járó fáradozásaiért bizonyos jutalék illeti meg, melynek megállapítása szintén a pénztigyminister hatáskörébe fog tartozni. 20. §. A törvényjavaslat, mint már említettem, az adólerovás szempontjából az ügyletek két főcsoportját: a leszámolásra kötött és a közvetlen ügyleteket különbözteti meg. Ugyancsak az adólerovás szempontjából fontos volt a közvetlen ügyletek körén belül mindazokat a csoportokat megállapítani, a melyek a fennálló gyakorlat értelmében közös ismérvvel bírnak és ez alapon általános rendelkezések kiindulási pontjául szolgálhatnak. Az értéküzleti szokások 3. §-a értelmében a közvetlen ügyletek közvetlenül a szerződő felek közt bonyolitandók le, tekintet nélkül arra, vájjon azokat a szerződő felek személyesen v agy közvetítők által kötötték meg. Ez a meghatározás tehát már magában véve is kétféle ügyleteket különböztet meg, a zokat, a melyek közvetítéssel és azokat, a melyek közvetítés nélkül jönnek létre. Kereskedelmi ügyletek megkötésének közvetítésével a budapesti tőzsdén »a tőzsdei alkuszok számára« érvényes szabályzat 2. §-a értelmében minden tőzsdetag foglalkozhatik, mely ©setben reá nézve a kereskedelmi törvénynek az alkuszi ügyletet tárgyazó IX. fejezetében foglalt rendelkezések irányadók. Az ekkép közvetített ügyletek képezik tehát az ügyletek első csoportját, mig a közvetítés nélkül személyesen kötött ügyletek tekintetében az üzleti szokásoknak és a gyakorlatnak inegfolclőleg meg lesznek ktilönböztetendők azok az ügyletek, a melyeknél a szerződő felek vagy azok egyike értékpapirforgalmi ügyletekkel iparszerüen foglalkozik, a melyeknél ennélfogva bizonyos szigorúbb alakszerűségek követelménye jogosult lesz és másodsorban azok az ügyletek, 6»