Főrendiházi irományok, 1896. XIX. kötet • 794-834. sz.
Irományszámok - 1896-795
28 795. szám. ség sem forog fenn arra nézve, hogy a leszámoló íven a visszaszállítások külön megjelöltessenek, esetleg erre a czélra külön ívek használtassanak, a mely esetben az előbb benyújtott ívekkel való összehasonlítás utján az ügyletek ugyanazonossága könnyen felismerhető. 6. §. A törvény 1. §-a az adókötelességet az értékpapirforgalmi ügyletekre mondja ugyan ki, de ezzel még nincs megállapítva az, hogy az ügyletek mely időben válnak adókötelesekké. Mig a német törvény ezt az időpontot az ügylet megkötésében keresi, addig az osztrák törvény az adózást általánosságban az ügyletek teljesítésének momentumába helyezi. Mindkét törvény egyes rendelkezéseiben nem egyszer jut ellentétbe ezzel az alapgondolattal és ez a dolog természetéből önként is folyik, mert az adókötelesség és az adókötelesBég beálltának időpontja közt nincs szoros kapcsolat és az időpont jelentőségre csak akkor jut, ha arról van szó, hogy miként vitessék keresztül a megadóztatás. Ebből az indokból a törvényjavaslatban a czélszerüség szempontjából bizonyos ügyletek már a kötéskor, más ügyletek ismét a lebonyolítás közben, mások végre a teljesítéskor adóztatnak meg. Ez az elv nyer kifejezést ebben a szakaszban, a mi jelentőséggel azért bir, minthogy további folyamán a kettős megadóztatás elkerülése végett ki van mondva, hogy az egyszer már adó alá vont ügylet további mozzanataiban új megadóztatás tárgyául nem szolgálhat. 7. §• A kereskedelmi törvény 368. §-a értelmében »a kereskedelmi ügylet megkötése bizománynak tekintetik, ha ezt valaki megbízásból, saját nevében, de más részére eszközli. Azon ügyletek által, melyeket a bizományos harmadik személyekkel köt, jogositva és kötelezve ő lesz ; a megbizó és a harmadik közt jogok és kötelezettségek nem keletkeznek«. Minthogy tehát ezek szerint a bizományos az ügyletet a harmadik személyivel saját nevében köti és az ekként megkötött ügylet által jogositva és kötelezve csak ő lesz, a bizományos és a megbizó közt létesülő ügylet pedig a megbizó és a bizományos közt új jogokat és kötelezettségeket alapit, — minden kételyen felül áll, hogy a bizományi ügylet normális formájában két adóköteles ügyletet képvisel, egyrészt a bizományos és a megbizó, másrészt a bizományos és a harmadik személy között kötött ügyletet, mely két ügylet tehát egyenként adókötelesnek volt kimondandó. A díjügyletekre vonatkozólag a törvényjavaslat 4. §-ához fíízött indokolásban előadottakhoz képest a díjügylet adóköteles ügyletté tulajdonképen csak akkor lesz, ha a díjfizető választási jogánál fogva az értékpapíroknak vételét, illetőleg eladását választja. Ily körülmények közt a díjügyletek megadóztatása nem következhetik be megkötésükkor, a mikor ugyanis még bizonytalan, vájjon az ügylet fog-e tényleg forgalmat előidézni vagy sem, hanem csak akkor, ha a díjügylet vétel vagy eladás melletti optióra vezetett, a mely a lebonyolításban vagy a szállításban nyer kifejezést. A megadóztatás időpontjának ily módon való megállapítása mellett szükséges volt még oly irányban is gondoskodni, hogy a díjUgyletektöl való elállás, illetőleg a díj abandonálása, a mi a már kifejtettek alapján szintén adóköteles vagyonjogi forgalmat létesít, az ügyletek egyszerű stornirozásának alakjában kifejezést ne nyerhessen és e végből meg volt határozandó, hogy az elállás az ügylet adómentességét csak akkor vonja maga után, ha az ügylettől való elállás az ügylet megkötésének napján következik be. Az alkuszok által »önmagukban« kötött ügyletek kettős megadóztatásának indoka a fentebbiekben a bizományi ügyletekre vonatkozólag előadottakból önként folyik.
