Főrendiházi irományok, 1896. XIX. kötet • 794-834. sz.
Irományszámok - 1896-795
n 795. szám. törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé : »az értékpapírok adásvevése és a tőzsdeszertí adásvevési és egyéb beszerzési ügyletek után fizetendő' illetékekről.« A képviselőház bölcsesége, különös tekintettel arra, hogy a szomszédos Ausztriában a tőzsdeadó még nem hozatott be, a javaslatot ez alkalommal időszerűtlennek tartván, azt nagy többséggel elvetette. Ennek az érvnek a jogosultsága az 1892-ik évi szeptember hó 18-áról kelt osztrák törvény által megszűnt ugyan, de a tőzsdeadó behozatalát még egyideig ama körülmény késleltette, hogy a tőzsdei leszámolási eljárás, mely az adó kivetésénél és beszedésénél a főszerepre lett volna hivatva, nálunk csupán az 1894. év folyamán rendeztetett be, ennek utána pedig egyrészt meg kellett várni, raig a leszámolási eljárás meghonosodik, másrészt pedig az időközben bekövetkezett gazdasági válság közepette nem látszott időszerűnek, az amúgy is elgyengült tőzsdei forgalmat új teherrel sújtani. A kedvezőtlen viszonyok, sajnos, még ma sem szűntek meg ugyan teljesen, de ennek daczára adórendszerünk kiegészítése czéljából a tőzsdeadó behozatalát továbbra már el nem odázhatjuk. A tőzsdei forgalom megadóztatásának hivatása a kereseti, illetőleg jövedelmi adók kiegészítésében jelentkezik, mert egyrészt a tőzsdei ügyletek az egyeseknek nem iparszerű és igy kereseti adóval nem terhelt kereseti tényeiként jelentkeznek, másrészt mert a kereseti és a tőkekamatadó hiányait csak úgy lehet ellensúlyozni, ha a forgalomba jutó ingó tőkék, melyek nagy általánosságban az adóképes vagyonosságnak bizonyítékát képezik, értékükhöz mérten forgalmi adóval sújtatnak. Ezenfelül socialpolitikai szempontok is indokolttá teszik a tőzsdeadó behozatalát, mert ha a legutóbbi években a fogyasztási adók emelése mindinkább szükségessé vált, a mely adók pedig az alsóbb néposztályokra vagyoni képességükhöz arányítva súlyosabban nehezednek, ennek ellenében csakis igazságos az oly adó behozatala, mely az alsóbb néposztályokat figyelmen kivül hagyva, kizárólag a vagyonos, tehát adóképes elemeket terheli és részben a tőkegyüjtési erő utólagos megadóztatásaként is fog jelentkezni. A tőzsdei vagy tőzsdeszerű forgalom úgy nálunk, mint egyebütt is, két főcsoportra : árúk és értékpapírok forgalmára oszolván, mindenekelőtt fontos volt annak a kérdésnek eldöntése, vájjon az adó mindkét forgalmat felölelje-e, avagy kizárólag az értékpapirforgalomra szorítkozzék ? Azok az indokok, a melyek a fentebb kifejtettek értelmében az ingó forgalomnak általánosságban való megadóztatását kívánatossá teszik, az árúforgalom tekintetében sokkal kisebb mérvben érvényesíthetők. Az árúforgalom kétségtelenül sokkal gyengébb vagyonerőt képvisel, mint az értékpapírforgalom és sokkal nehezebb az iparszertí keresetnek elválasztása a hivatáson kivül állótól, mert még az egyes tőzsdei ügyletek is úgy a mezőgazdák, mint az iparosok hivatásszerű foglalkozásából eredőknek fognak jelentkezni, a mely ügyletek tehát az illetők kereseti adójának megszabásánál amúgy is figyelembe jönnek. Ezenfelül tartani lehet attól, hogy az árúforgalom megadóztatása káros hatássál lesz a termelési viszonyokra, és ez az érv nálunk, hol a mezőgazdaság évek óta súlyos válsággal küzd, annál is fokozottabb figyelmet érdemel, mert a szomszédos Ausztriában az árúforgalom adómentes és ekkép az árúforgalom megadóztatása könnyen azt a veszélyt idézné elő, hogy a forgalom egy része Ausztriába tereltetnék. Ezek az aggályok más államokban is arra vezették a törvényhozást, hogy az árúforgalom megadóztatását teljesen vagy nagyjában mellőzzék. Francziaország áruforgalmi adót nem ismer, Olaszországban csak a tőzsdei határidőüzlet adóköteles és a német törvény is, messzemenő intézkedései daczára, az adókötelességet az árú-ügyleteknek
