Főrendiházi irományok, 1896. XVI. kötet • 674-752. sz.

Irományszámok - 1896-696

696. szám. 83 Ez a gyári üzemekben természetesen bizonyos gyakorlati nehézséggel jár, mire nézve elég ntalni az eröszolgáltatás és az igazgatás közösségére. E nehézségeket leküzdendő,' a pénzügyminister úrral egyetértőleg oly rendelkezést vettem fel a javaslatba, mely szerint ily esetekben az érdekelt fél kivánságára a kedvez­mények arányosan a két üzemág közötti aránynak megfelelő időleszállitással, az egész üzemre kiterjeszthetők legyenek. Ezzel a tetemes könnyitéssel szemben azonban gondoskodnunk kellett netaláni vissza­élések megakadályozásáról is, és habár ipari szempontból némi hátránynyal kétségkívül fog járni, ki kellett mondani a javaslatban azt, hogy az igy leszállított arányos időtartam nem hosszabbítható meg. A 6. §-ban foglalt rendelkezések nagy horderejére volt szerencsém már indokolásom általános részében utalni. Két fontos elv domborodik ebben ki, alkalmazásában ugyancsak a kormány diszkreczio­nális hatalmára bízva. Az egyik az, hogy a kedvezmények engedélyezése feltételekhez legyen köthető és pedig k nem csak a vállalat helye, hanem terjedelme és egyéb viszonyai tekintetében is. Ezzel mód nyujtatik a kormánynak arra, hogy a gyáripart irányithassa a vidék felé is, mert bármily örvendetes legyen a főváros iparának hatalmas fejlődése, melynek gondozása országos érdek, épen oly fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy vidéki ipari góczpontok teremtessenek és egyes iparágak az erre legalkalmasabb vidékekre lehetőleg összpon­tosittassanak. Ugy a főváros, mint a vidéki városok és maguknak az egyes iparágaknak érdekei kivánják ezt. De mód nyujtatik arra is, nogy a kormány befolyást gyakoroljon a vállalatok terje­delmére és hazai munkástörzs képzésére. Mert bár nem kicsinyelhetek az 1890. évi XIII. t.-cz. eredményei, kétséget nem szenvedhet, hogy annak alapján igen sok oly gyár élvezi e ked­vezményeket, melyek szerény terjedelműknél fogva az ország közgazdasági helyzetének lénye­ges javulására vajmi csekély mértékben folynak be, nemkülönben, sok oly nagy gyár, melyek évek multán is túlnyomó mértékben idegen munkásokkal dolgoznak, tehát annak a másik fontos követelménynek nem tesznek eleget, mely a hazai munkástörzs neveléséhez fűződik. Minthogy pedig a gyári iparban főleg a nagy termelésre és a munkáselemben lehető­leg hazai erők foglalkoztatására és kellő kiképeztetésére kell törekednünk : okvetlenül gondos­kodni kellett arról is, hogy az állam által nyújtott tekintélyes kedvezményekkel szemben Megfelelő garancziák legyenek ezekre nézve biztosithatók. Az ezen szakaszban kifejezésre jutó másik elv a már fennálló ipar érdekeinek megóvása. Ebből a szempontból — mint már emlitém — korlátot kell szabni a kedvezmények engedélyezésének arra az esetre, ha valamely új iparág vagy nem erősödött még meg eléggé, vagy már oly mértékben fejlett, hogy az ország szükségleteit kielégítheti. Mindkét esetben óvatosságot igényel az állami támogatás, mert a segítség helyett kedvezőtlen helyzetet teremthet vele. A javaslat 7., 8. és 10—12. §-ai lényegükben és az életbeléptetésre, illetve a törvény tartamára vonatkozó eltérésekkel azoaosak az 1890. évi XIIL t.-cz. 5—9. §-aival, mindazon­által oly kibővítéssel, hogy a 8. §-ban ki van mondva, miszerint az engedélyezésekről az illetékes törvényhatóság és kereskedelmi és iparkamara' értesítendő, mely rendelkezést az indokolja, hogy ezen hatóságok saját adóik tekintetében érdekelvék abban, el is tekintve attól, hogy fontos érdekek — mint emlitém — kivánják, miszerint az iparfejlesztésbe a helyi hatóságok is bevonassanak. n.

Next

/
Oldalképek
Tartalom