Főrendiházi irományok, 1896. XVI. kötet • 674-752. sz.
Irományszámok - 1896-690
690. szára. 690. szám. (55. ülés, 767. jegyzőkönyvi pont.) Jelentése a főrendiház közgazdasági és közlekedési bizottságának „a gazdasági mimkavállalkozókról és segédmunkásokról" szóló törvényjavaslat tárgyában. A minő régóta érzett szükséget elégített ki a mezőgazdasági munkások és munkaadók közötti jogviszonyt a legfontosabb mezőgazdasági munka, az aratás körül szabályozó, 1898. II. törvényczikk, ép oly jeVntékeny lépést képez a mezőgazdasági raunkáskérdés szabályozása terén különösen a kisgazdák érdekei megóvása czéljából beterjesztett jelen javaslat, mely a gazdasági élet egy másik, kiváló fontosságú mozzanatára, a cséplési munkálatok szabályozására nézve tartalmaz a gyakorlati élet szükségleteinek lielyes felismerésére valló czélszeríí intézkedéseket. A saját cséplőgéppel nem biró kisgazdák túlnyomó többsége vállalkozókkal kénytelenittetvén gabonáját elcsépeltetni és igy nagymennyiségű gabona kerülvén vállalati utón elcsépelés alá, ekként nemcsak a saját géppel biró gazdák vállalkoznak más gazdatársaiknál a cséplési munka teljesítésére, banem vannak gazdasággal egyébként nem foglalkozó oly géptulajdonosok is, kik bizonyos gabonarész fejében üzletszerüleg vállalkoznak ezen munkák teljesítésére. Minthogy a kisgazdáknál az ilyen géptulajdonosoknak többnyire csak 1 — 2 napra való csekély niunkájok akad, úgy ezen vállalkozóknak, hogy gépüket az egész cséplési idény alatt reájuk nézve jövedelmező módon foglalkoztathassák, sok gazdával is kell szerződést kötniök és minthogy az ily szerződésekből a perre és viszálykodásra okot szolgáltató jogi kérdések egész lánczolata keletkezhetik akkor, ha a munka teljesítésének sor- és időrendje, a munkaerőnek alkalmazása, a gépnek ki által leendő ide-oda szállittatásának kérdései stb. pontosan és félreérthetlenül körül»va és megállapítva nincsenek, mely viszálykodások azután mindkét félre nézve csak tetemes anyagi kárral szoktak járni, ép azért nyújtotta be földmívelésügyi kormányunk vezetője a gazdasági élet minden ágára kiterjeszkedő gondosságot tanusitó ezen hézagpótló javaslatát, hogy az eddigi visszás helyzetnek véget vetve, annak intézkedéseivel képes legyen mindkét félnek érdekeit egyformán ég igazságosan megvédhetni és ekként a gazdálkodás érdekeit is hathatósan biztosítani. A bizottság a javaslat intézkedéseinek kellő mérlegelése mellett ezen törvényjavaslat törvényerőre emeltetésében mezőgazdasági életünk egy régóta óhajtott, vitális érdekének megvalósítását látván, ennek folytán annak változatlan elfogadását a nagyméltóságú főrendiháznak tiszteletteljesen javasolja. Budapesten, 1899. évi november hó 21-én. Gróf Andrássy Aladár s. &., bizottsági elnök. Ludvigh János s. k., bizottsági jegyző. FŐRENDI IROMÁNYOK. XVI. 1896.—1901. 8
