Főrendiházi irományok, 1896. XII. kötet • 566-594. sz.
Irományszámok - 1896-566
Fordítás. Kivonat az osztrák birodalmi tanács által a közös költségekhez való hozzájárulási arány újbóli megállapítása végett választott küldöttség 1898-ik évi április hó 29-én tartott ülésének jegyzőkönyvéből. Dr. Heer előadó felolvassa a magyar regnikoláris küldöttség üzenetére adandó válasz tervezetét. A közös költségekhez való hozzájárulás arányának tiz esztendőre, azaz 1899. januárius l-jétől 1908. deczember 31-ig turtó időszakra való megállapításához az osztrák küldöttség hozzájárul. A törvény által megszabott praecipuum tárgyalására az osztrák bizottság nem kapott megbízatást, arra azonban késznek nyilatkozik, hogy a magyar országos küldöttség által kifejezett óhajt a birodalmi tanács előtt pártolja, föltéve, hogy a megállapítandó hozzájárulási arányban a magyar korona országainak eddigi törvényszerű megterheltetése kifejezésre jut. A vámjövedék tiszta jövedelme a vámterület közösségének további fennállása esetén a következő tiz évre közösnek nyilvánittatik és a vámkezelési átalányok levonása után a közösügyi kiadások fedezésére forditandó. Az osztrák küldöttség nem osztja azon nézetet, hogy a közösügyi költségekhez való hozzájárulás arányának kiszámítására a magyar országos bizottság által ajánlott alap jó vagy relativ legjobb, és kénytelen arra is hivatkozni, hogy a quóta 30, 20 és 10 év előtt sem számíttatott ki közös megegyezéssel ezen az alapon. Ugy 1807-ben, mint 1877-ben a végeredmény compromissumon alapult, mely részben a két kormány kezdeményezése és megegyezése folytán jött létre. 10 évvel ezelőtt pedig hosszadalmas Írásbeli és szóbeli tárgyalások után »minden részletes számitástól eltekintve -és a jövőre nézve való praejudicium nélkül hozatott az addig érvényben volt állapotnak 10 évre való meghosszabbítása« javaslatba. Minthogy a tisztelt magyar országos küldöttségnek 1896-iki üzeneteiből nem vehető ki, hogy a hozzájárulási arány milyen tételekből számíttatott ki, a most előterjesztett 1895-iki adózási eredmények pedig a kiszámítási alap megtartása mellett a végeredményen alig változtatnának valamit, az osztrák küldöttségnek nincsen semmi támpontja arra nézve, hogy a magyar küldöttség által kiszámitott hozzájárulási arány bírálásába bocsátkozhassák és »azon tételeket megjelölhesse, melyek a számításba felveendők, vagy abból kihagyandók volnának«, egészen eltekintve attól, hogy az osztrák küldöttség kezdettől fogva elvi szempontból egészen más számitási alapot ajánlott és a mellett volt, hogy különösen a közvetett adóknál a nettó eredmények vétessenek figyelembe, azon adók pedig, melyek nem azonos alapelvek szerint szedetnek, vagy a két államot egyenlőtlenül terhelik, a számitásból kihagyassanak, mely elvi állásponthoz az osztrákok 1867. óta minden tárgyalásnál ragaszkodtak. Meg levén győződve arról, hogy a két részről eddig ajánlott számitási alapra nézve fenforgó különbség miatt a megegyezés nem fog létrejönni, az osztrák küldöttség 1896-iki üzeneteiben egy más számitási kulcsot hozott javaslatba, melyet a magyar küldöttség nem fogadott el ; a szóbeli tárgyalások alkalmával pedig azt is megpenditette, hogy a hozzájárulási arány esetleg a közvetett és közvetlen adók összes nettó jövedelme alapján számíttassák ki. Az osztrák küldöttség nincs azon helyzetben, hogy új javaslatokat tegyen, hajlandónak nyilatkozik azonban szóbeli tárgyalásokba bocsátkozni, hogy közösen esetleg egy olyan modalitás állapittassék meg, melynek alapján ezt az összállam közös érdekeire nézve annyira fontos ügyet igazságos és méltányos utón kielégítő megoldásra lehetne vinni. Bécs, 1898. évi április hó 29-én. Ezen üzenet az osztrák küldöttség által elfogadtatván, annak jegyzőkönyvi kivonat alakjában Budapestre, magyar quóta-küldöttséghez való elküldése elhatároztatik. Schönborn s. k., elnök. Beer s. k., előadó. A fordítás hiteléül: Mara Lőrincs s. £., fordító.
