Főrendiházi irományok, 1896. XII. kötet • 566-594. sz.
Irományszámok - 1896-592
830 592. szám. kielégítést nyerhessenek, másrészt pedig azon czélból, hogy az országnak rendelkezési szabadsága épségben tartassák. Fontos és nagy jelentőségű rendelkezéseket vett fel, a melyek az ország jogait és elhatározási szabadságát teljes világossággal és szabatossággel biztosítják. (4. §.) Három pontban és kijelentésben vannak e biztosítékok letéve. Először kiköttetik, hogy a kilátásba vett rendezés tartama alatt külföldi államokkal kereskedelmi szerződések, az alkotandó törvény hatályának tartamán túl terjedő időre nem köthetők. Ennek a rendelkezésnek czélja az, hogy a nemzetközi kereskedelmi szerződések és az Ausztriával való gazdasági viszonyaink rendezésének lejárta egy időre essék s ily módon nyitva tartassék az útja annak, hogy az új rendezés érvényének lejártával a törvényhozás úgy az Ausztriával, mint a külföldi államokkal való kereskedelmi viszonyaink tekintetében teljesen szabadon határozhasson. Az ország gazdasági érdekeit szolgálja és biztosítja másodszor az a rendelkezés, hogy a külföldi államokkal kötendő kereskedelmi szerződésekre vonatkozó tárgyalások megkezdése előtt az autonom vámtarifa oly új vámtarifával helyettesítendő, mely a mezőgazdasági és ipari érdekeknek egyaránt védelmet nyújt. Ezen követelménynek a jelenleg érvényben lévő vámtarifa a változott gazdasági viszonyoknál fogva több tekintetben nem felel meg. Miután pedig a külföldi államokkal fennálló kereskedelmi szerződéseink saját érdekeinket kielégítő megújításának előfeltételét képezi, hogy oly vámtarifa álljon rendelkezésre, mely gazdasági érdekeinknek minden tekintetben való megvédésére alkalmas s ily módon a külföldi államokkal szerződés-kötés ezéljából megindítandó tárgyalásoknál megfelelő alapul szolgálhat, ezért vétetett fel a kérdéses rendelkezés. Minthogy ezen rendelkezés szerint a magyar kormány a külföldi államokkal létesítendő szerződések kötése ezéljából mindaddig tárgyalásokba nem bocsátkozhatik, mig az új vámtarifa meg nem alkottatott, ez a rendelkezés egyúttal biztosítékot nyújt arra nézve, hogy az új vámtarifa idejekorán való megállapítása és életbeléptetése tekintetében a monarchia másik államának készséges közreműködésére számithatunk. Kereskedelmi viszonyaink tekintetében az ország szabad rendelkezési jogát óvja meg továbbá az a harmadik intézkedés, mely kimondja, hogy a lejárati határidővel biró kereskedelmi szerződések felmondása oly módon követelhető, mint azt az 1878. évi XX. törvényczikk III. czikke előírta, továbbá, hogy a lejárati időhöz nem kötött szerződések is egyoldalú kívánságunkra az 1903. évre felmondandók. Ezen rendelkezésekkel teljes biztosíték szereztetik arra nézve, hogy az 1903. év végére, mely időponttal járnak le a külföldi államokkal fennálló legfontosabb kereskedelmi szerződéseink, mindazon szerződések, melyek gazdasági érdekeinket kielégítő mérvben nem szolgálják, kívánságunkra fel fognak mondatni s igy lehetővé fog válni, hogy érdekeink ez irányban a viszonyokhoz képest megfelelő érvényesítést nyerjenek. Csakis az előadott feltételek érvényesítése mellett hozom javaslatba az eddigi állapotokat az 1907. év végéig terjedő időre vám- és kereskedelmi szövetség nélkül fentarthatónak, mert csakis ezen feltételek mellett lehetséges, hogy az ország oly vám- és kereskedelmi politikát kövessen, mely érdekeinek megfelel. Az a körülmény, hogy ezen feltételek önálló s igy tehát egyoldalú törvényes intézkedéssel állapittatnak meg, ép úgy nem csökkenti a magyar törvényhozás ezen intézkedésének hatályos voltát, minthogy a tervezett egész rendezés is a viszonosságtól feltételezve léptettetik életbe. Figyelembe veendő ugyanis, hogy a gazdasági viszonyok Ausztriában szintén, sőt tatán még fokozottabb mérvben, mint nálunk, teszik ajánlatossá a monarchia két államának gazda-
