Főrendiházi irományok, 1896. VIII. kötet • 354-408. sz.
Irományszámok - 1896-382
382. szám. 223 E körülmények már régóta felszínre hozták a különböző állami ipartelepek egy közigazgatási ágazat keretében leendő egyesitésének eszméjét és beható megfontolás tárgyává tétetett az a kérdés, hogy nem volna-e czélszerü a pénzügy ministerium kezelése alatt álló vasműveket is a kereskedelmi tárcza ügykörébe utalni át? Arra nézve, hogy ez az eszme elejtetett és hogy czélszerfíbbnek találtatott az egyesítést a pénzügyi tárczánál eszközölni, főleg a következő indokok voltak döntők: A tágabb értelemben vett bányászatnak egy nagy része, nevezetesen a fémkohászat és fémbányászat mindig a vezetésem alatt álló m. kir. pénzügyministerium kezelése alá tartozott és ezen bányászati ágak a pénzveréssel való szoros összefüggésüknél fogva ezen kezelés alól ki sem vonhatók. Továbbá az egyes bányászati ágak szerves kapcsolata, nemkülönben az egész bányászat egységes, egyöntetíí vezetésének és czéltudatos fejlesztésének szüksége a bányászat másik fontos ágának, t. i. a vasérczbányászatnak és az ezzel kapcsolatos nyersvastermelésnek vezetését és kezelését is szükségképen a pénzügyministerium ügykörébe utalta, a hol az eddig is volt, mig az ezen csoport által szolgáltatott nyersvas éppen a kereskedelemügyi m. kir. ministerium kezelése alatt álló állami gyárak sikeres működésének képezi nélkülözhetlen létföltételét. Ezek szerint a nyersvastermelés a pénzügyi-, a nyersvasat feldolgozó emiitett gyárak pedig a kereskedelemügyi m. kir. ministerium kezelése alatt állván, a két tizemcsoport között helylyel-közzel fölmerülő és a külön vezetésből eredő látszólagos érdekellentétek, a melyek mindkét gyárcsoportnak természetszerűleg hátrányára szolgáltak, csakis az egyesítés által voltak megsztintethetŐk. Az államvasutak gépgyárának, valamint a diósgyőri vas- és aczélgyárnak a pénzügyi tárcza kezelésébe való átvételét a mondottakon kivül még pénzügyi szempontok is javalták, mert a két csoportbeli gyárak fejlesztése, terjeszkedése és beruházásokkal való ellátása összhangzatosan és a kellő arányok megtartásával csak úgy eszközölhető, ha mindkét csoportbeli gyárak vezetését összpontosítjuk. Végül az egyesítést sürgette még az a körülmény is, hogy ennek bekövetkezte esetén a kincstári olvasztómfívekben termelt nyersvas a finomító müvek között arányosan és elfoglaltságuknak megfelelően lesz felosztható. Mindezen nyomós indokoknál fogva a m. kir. állami gépgyárnak és a diósgyőri vas- és aczélgyárnak a pénzügyi tárcza keretébe való átvétele iránt az illetékes kereskedelemügyi minister úrral megindittatván- a tárgyalások, ezeknek alapján az egyesitést a ministerium elhatározta s miután a tervezett intézkedéshez Ő császári és Apostoli Királyi Felségének legmagasabb jóváhagyása előzetesen kikéretett, a m. kir. államvasutak gépgyárának és a diósgyőri vas- és aczélgyárnak a vezetésem alatt álló pénzügyi tárcza keretébe való átadása, illetve átvétele megindittatott és még ma is folyamatban van. Természetes, hogy ez a változtatás — a mely nem szolgálhat az átveendő gyárak mai magas fejlettségű színvonalának csökkentésére — az 1898. évi állami költségvetés kereteit nem órinti, csupán azt a szükségszerű következményt vonja maga után, hogy a folyó évi állami költségvetésben a m. kir. államvasutak gépgyárára és a diósgyőri vas- és aczélgyárra vonatkozólag előirányzott és a m. kir. kereskedelemügyi minister rendelkezésére bocsátott hitelösszegek, úgymint : I. A m. kir. államvasutak gépgyárára vonatkozó: Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 10. czím. » bevételek : V. » 10. » II. a diósgyőri vas- és aczélgyárra vonatkozó: Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 11. czím, » bevételek: V. » 11. »
