Főrendiházi irományok, 1896. VII. kötet • 325-353. sz.
Irományszámok - 1896-347
134 347. szám. lekötött vámtételek, mint alább lesz szerencsém előadni, csak az egyéb államokkal kötött tarifaszerződéseink lejártának időpontjáig maradnak érvényben és egyébként a jelen megállapodásokkal Japánnak csak a legnagyobb kedvezményt biztosítjuk, sőt még ezen legnagyobb kedvezményt is, a következő czikk határozmányához képest bármikor egyoldalúan felmondhatjuk. A XXIII. czikk harmadik bekezdése a szabadalmak, mustrák, minták, védjegyek és czégek oltalmáról rendelkező XVIII. czikknek életbeléptetésére nézve kimondja, hogy az utóbb emiitett czikk már a szerződés jóváhagyási okmányainak kicserélése napján lép hatályba. Ezen határozat czélja az, hogy alattvalóink a szabadalmaik, mustráik és védjegyeik tekintetében Japánban eddig nem élvezett oltalomban mielőbb részesedjenek. Végül a XXIII. czikk utolsó bekezdése részünkre egyoldalúan megállapítja a már előbb emiitett azon jogot, hogy az V. czikkben a beviteli vámkezelésre kölcsönösen biztositott legnagyobb kedvezmény szerinti elbánást szükség esetén bármikor felmondhassuk. A XXIV. czikk a szerződés jóváhagyására vonatkozó szokásos határozatokat tartalmazza. A zárjegyzőkönyv a szerződés I., III., V., XVIII., XIX. és XXII. czikkeihez fűz saját érdekeink szempontjából előnyös és fontos kiegészítő határozatokat. Mig a szerződés szerint (I. czikk) alattvalóink részére csak a szerződés életbeléptével nyílik meg a japán birodalom egész területe, a zárjegyzőkönyv 1. pontjában oly átmeneti határozatok foglaltatnak, melyek az országnak beutazását már ezen időpont előtt is megkönynyitik és ez által lehetővé teszik, hogy alattvalóink a szerződés által biztositott szabadabb üzleti tevékenységre már most is képesítve legyenek. A Japánban ez idő szerint fennálló törvények szerint az idegenek ingatlanokra tulajdonjogot nem szerezhetnek. A zárjegyzőkönyv 2. pontja az ezen megszorításból eredő hátrányoknak azzal veszi elejét, hogy az ingatlanokra a zálogjogok szerzését és birtoklását ugyanazon módon megengedi, mint a saját nemzetbelieknek. A 3. pont a consuli tisztviselők illetékességét, továbbá a magán- és bűnügyekben való bírósági segédkezést és a bűntettesek kiadását illetőleg a legnagyobb kedvezmény alkalmazását biztosítja mindaddig, mig ezen ügyekre vonatkozólag külön egyezmény nem fog köttetni. A consuli egyezmény kötése iránt a tárgyalások folyamatban vannak. A zárjegyzőkönyv 4. pontja a bennünket most még egyoldalúan megillető legnagyobb kedvezmény fentartása mellett megállapítja azt, hogy egy hónappal a szerződés jóváhagyása után a tőlünk Japánba vitt árúkra az új japán vámtarifa és a Japánnak a többi külföldi államokkal kötött szerződéseiben meghatározott kedvezményes vámok fognak alkalmaztatni, melyhez hasonló megállapodás a többi államok szerződéseiben is foglaltatik. A japán vámtarifában utólag eszközlendő változtatások árúinkra csak az esetben alkalmazhatók, ha azok hat. hónappal korábban közzététettek, mi áttal érdekeinknek mód nyujtatik, hogy a tarifamódositásokat az üzletek kötésénél ideje korán számba vehessék. Miután a főszerződés a vámkezelést illetőleg csupán a legnagyobb kedvezmény szerinti kölcsönös bánásmódot állapítja meg, a pótegyezmény 4. pontjának negyedik bekezdésében kimondatott, hogy az esetre, ha a legnagyobb kedvezmény szerinti elbánás a kölcsönös kereskedelmi érdekek megóvására kielégitönek nem mutatkoznék, a szerződő felek fentartják maguknak a forgalomban nagyobb jelentőséggel biró czikkek tekintetében külön kedvezményekben megállapodni. A zárjegyzőkönyv 5. pontja a szerződés XVIII. czikkére vonatkozólag a szabadalmak, mustrák és minták oltalmát illetőleg az itt szóban forgó érdekeink továbbmenő érvényesítése czéljából ezen ügynek külön egyezmény útján való szabályozását veszi kilátásba, és egyúttal arra kötelezi a japán kormányt, hogy még a consuli bíráskodás megszűnése előtt csatlakozzék az ipari tulajdonnak védelmére vonatkozó párisi nemzetközi unióhoz.
