Főrendiházi irományok, 1896. VI. kötet • 275-324. sz.
Irományszámok - 1896-290
48 290. szám. lesz, oly rendes előre megállapított időközökben közlekedő járatokat bocsát rendelkezésünkre, milyeneknek berendezését a magyar keleti tengerhajózási részvénytársaságtól a kezdetben kivánni nem lehetett volna. Megjegyzendő még, hogy a magyar keleti tengerhajózási részvénytársasággal kötött szerződés tartama egy évvel meghaladja a két társaság között megállapított egyezmény érvényességi idejét. A járatok meghosszabbítása iránt a szerződésben foglalt határozmány tehát csak a szerződés tartamának utolsó évében érvényesül. Ez szükségesnek mutatkozott azon czélból, bogy keleti forgalmunk érdekei egy ideig még akkor is biztositva legyenek, ha a Lloyd szolgálatának lekötése iránt az osztrák kormánynyal létesített egyezmény lejárta előtt más rregfelelöbb berendezkedés ezen viszonylatban nem sikerülne. Végül meg kell még jegyeznem, hogy a kormány a keleti kikötőkkel való tengeri összeköttetés létesítésére a korábbi fejleményekhez híven első sorban az Adria m. kir. tengerhajózási részvénytársaságot vette kilátásba s azon alapeszméből indult ki, hogy a Lloyddal fennálló egyezménynek f. é. június hó 30-án leendő lejárta után, a mi körülbelül egy időre esik a Vaskapu megnyitásával, az »Adria« lesz első sorban hivatva a keleti piaczokkal való forgalmi összeköttetést úgy Fiúmén, mint az aldunai kikötőkön át berendezni, a mennyiben az utóbbira ezen társaság a nyugoti összeköttetések consolidatója után képesítve leend. A viszonyok azonban a fentebb tisztelettel előadottak szerint akkép alakultak, hogy sokkal előnyösebbnek bizonyult a fiumei keleti járatok fentartását az ország külön megterneltetése nélkül az osztrák kormánynyal megállapított egyezmény utján továbbra is biztosítani. De az aldunai viszonylatban is nélkülözhetővé vált az »Adria« szolgálatának igénybevétele, miután ezen összeköttetés berendezésére egy más, sokkal kedvezőbb megoldási mód kínálkozott. Az »Adria« különben sincs még annyira consolidálódva, hogy jelenlegi, a Nyugat felé irányuló kivitelünket szolgáló járatain felül még állami segélyének jelentékenyebb felemelése esetén is ujabb terhes és eddigi üzleti körén kivűl eső szolgálatnak ellátását magára vállalhatta volna. Az »Adria« szóban levő kötelezettségét illetőleg egyébiránt a helyzet a következő. A nevezett társasággal fennálló s az 1891. évi XXX. törvényezikkbe iktatott szerződés 7. §-a szerint az aldunai hajójáratoknak tengeri hajózási vonalakkal leendő kapcsolatba hozhatása végett köteleztetett e társaság, hogy minden állami segélyezés nélkül legalább két gőzösét állandóan a Fekete-tengeren, illetve Konstantinápoly ,és Sulina közt állomásoztassa és oly czélból járassa, hogy ezek a Fekete-tenger kikötőinek egymás közti, vagy ezeknek más kikötőkkel, jelesen Konstantinápolylyal való forgalmában részt vegyenek. Az »Adria« társaságnak ezen két hajóját ugyan már 1892. évi július hó végével kellett volna a íeketetengei i forgalomba beállítani, de ez mindeddig két okból nem történt meg. Egyrészt a Fekete-tengeren berendezendő járatok tekintetében a társaság által megejtett, tanulmányok azon eredményre vezettek, hogy a társaság ezen járatokat a Vaska u megnyíltáig és az ország és az aldunai kikötők közli kapcsot képező aldunai járatok berendezéséig csak nagy veszteséggel tarthatta volna fenn, másrészt nyugoti forgalmunk igényei nem voltak még annyira kielégítve, hogy czélszerűnek mutatkozott volna a fekete tengeri szolgálatra szám két hajót a nyugotm irányuló, forgalom kellő kiszolgálhatásának határozott hátrányára a Keleten eddig kevéssé fontosnak bizonyult érdekeinknek úgyis csak igen hiányos támogatására lefoglalni. Eire való tekintettel a társaság a feketetengeri j iratok fentartására vonatkozó kötelezettsége alól ideiglenes felmentését kérte, mely a fenforgott viszonyok mérlegelése után engedélyeztetett is azon feltétel alatt, hogy ellenszolgálmányként Fiume, Sziczilia és Marseille között rendes menetrend szerint közlekedő járatokat tartozik fentartani.
