Főrendiházi irományok, 1896. VI. kötet • 275-324. sz.
Irományszámok - 1896-290
290. szám. 45 indiai járatokon legalább is az eddigi módozatok mellett fentartassék, hanem a rendes érin tések szaporítására, söt ezen viszonylatban indítandó külön járatok igénybe vehetésére is. Czukoriparunk az e tekintetben meghallgatott érdekeltek véleménye szerint is csak akkor fogja az Indiában kínálkozó kedvező üzleü conjuncturákat kihasználhatni, ha részére a tengeri szállításnál ugyanazon előnyök biztosittatnak, a melyek leghatalmasabb versenytársának, az osztrák czukoriparnak rendelkezésére állanak. Ezen előnyök egyike a hajóösszeköttetések gyakorisága. Azon kívánságunk érvényesítésénél, hogy a Fiumét érintő indo-chinai Lloydjáratok száma igényeinknek megfelelően szaporittassék, tekintetbe kellett vennem az osztrák kormány helyzetét is megnehezítő azon körülményt, hogy mióta az osztrák ezukorgyárosok az indiai kivitelre vetették mugokat, a Lloyd a jelenleg fentartott évi 12 in-liai járattal az osztrák czukorkivitel igényeit sem képes teljesen kielégíteni s már is beállott annak szüksége, hogy a rakterűiét elégtelensége következtében a triesti érdekeltek részéről támasztott kívánságok kielégítése végett külön járatok indíttassanak Indiába. Iiy körülmények között és minthogy meggyőződésem szerint az oly fontos ezukorkivitelünk támogatása érdekében különben is anyagi áldozatokat kellett volna hoznunk, mindkét félre nézve elfogadható megoldást kellett ke-esnünk. Ily megoldásként azon az egyezményben megállapított módozat kinálkozolt, hogy a Szuez-csatoina illetéknek az ez n járatokon Fiúméból vagy Fiúméba feladott árúk által tényleg igénybe vett rakterűiét arányában való fedezését, illetve az osztrák államkincstár javára leendő visszatérítését magunkra vállaljuk. A Szuez-csatorna illetéknek ez alapon leendő megtérítése iránt az elszámolás nem a Lloyddal, hanem évnegyedenként az osztrák kormánynyal fog eszközöltetni. így tehát még a látszata is el fog kerültetni annak, hogy a Lloyd Magyarország részéről bármely állami segélyben részesül, nem lévén egyébről szó, mint oly készkiadásoknak visszatérítéséről, melyeknek fedezését az osztrák kormány utólagos leszámolás ellenében magára vállalta. Ennél kevesebb áldozattal a felemiitett czélt biztosítani nem lehetett volna, mert bármely más, akár hazai, akár külföldi hajózási vállalat csak úgy volna képes hasonnemü járatokat rendelkezésünkre bocsátani, ha részére a Suez-csatornailletéknek az illető hajó teljes, tehát a kivitelünk érdekében ki sem használt tonnatartalma után való megtérítésén felül még tetemes, valószínűleg százezrekre menő külön állami segélyt biztosítanánk. Ily módon minden állami segély kizárásával és az államkincstár aránytalan megterheltetése nélkül sikerült biztositanunk azt, hogy indiai czukorkivitelünknek az osztrákéval teljesen egyenlő versenyfeltételek, egyforma szállítási módozatok és egyenlő viteldíjtételek álljanak rendelkezésre. A fentebbi megállapodás szerint az indiai járatokon tényleg igénybe vett rakterűiét arányában Magyarország részéről fedezendő Suez-csatornailleték hozzávetőleg évenként mintegy 100.000 frtra tehető. Előreláthatólag azonban e forgalom nem fog mindjárt az első években ily nagy mérvet ölteni s a mennyiben e feltevést az üzlet megindultának első évében szerzendő tapasztalatok igazolni fogják, egyelőre az e czímen igén)be veendő hozzájárulás fedezésére évenként mintegy 70.000 frt előirányzását elegendőnek vélem. A folyó 1898. évben, tekintetlel arra, hogy a Lloyd június hó 30-ig e vonalon is minden költség megtérítése nélkül fogja Fiumét kéthavonkint érinteni, e költségek megtérítése csakis folyó évi július hó 1-től kezdve, vagyis félévre fog szükségessé válni. Az ezen félévi időszakra szükséges összeg a fent kifejtettek szerint hozzávetőleg 35.000 frtot tenne ugyan, de tekintettel arra, hogy az Indiába szállítandó ezukor meunyiségére nézve ez idő szerint tapasztalatunk még nincs és esetleg éppen az üzlet megindulásakor, tehát még az új egyezmény életbelépte előtt lesz szükséges különjáratok indítását lene-
