Főrendiházi irományok, 1896. V. kötet • 180-274. sz.
Irományszámok - 1896-181
181. szám. 57 Ily alakulása a viszonyoknak egyébiránt azok belső természetéből folyik. Teljesen indokolva van oly beruházásokat, melyek szorosan a forgalom emelkedésével kapcsolatosak, a fokozódó bevételek terhére utalni, miután e tekintetben kellő előrelátással meg is lehet tartani az egyensúlyt a szükséglet és a fedezet között. De, mikép fentebb előadatott, az államvasutak beruházási szükséglete független az évi forgalom emelkedésétől, általánosabb és állandóbb tényezők eredménye, minélfogva ezen szükséglet fedezete is függetlenítendő az évi üzleti eredmény bizonytalan alakulásától, hacsak a felismert beruházások végrehajtásánál époly bizonytalan és ép annyira változékony szempontok szerint eljárni nem akarnak. Ettől az eljárástól azonban á kormánynak tartózkodnia kell nemcsak az államháztartásnak érintett követelményeire való tekintettel, hanem, és első sorban abból az indokból is, mert » vázolt eljárás követése mellett a beruházások programmszerü tervezését felállítani, és ezen programmot következetesen, gazdaságosan és mindent a maga sorrendszeríí idejében végrehajtani «'dig volna lehetséges. Ezen megfontolások eredményekép és annak felismerése mellett, hogy a magyar királyi államvasutak vonalain a már ma meglevő viszonyok szem előtt tartásával s a már ma ismert adatok alapján elodázhatlanui szükséges oly beruházások és felszerelések foganatasitandók, a melyek mérve és természte azoknak az államháztartás folyó bevételeire való utalását meg nem engedi, arra az elhatározásra vezette a kormányt, hogy a törvényhozástól egy nagyobb s ezért csak hosszabb időszak alatt foganatosítható beruházási és felszerelési programm kivitelére felhatalmazást kérjen, a mely programm végrehajtása folytán előálló szükséglet ne az államháztartás folyó Jövedelmeiből és nem is kizárólag a netaláni feleslegekből, hanem beruházási hitelművelet utján is fedezendő lenne. Ebbeli szándékunkban megerősített az a tény, hogy egyrészt ily nagyobb munkálatok és beszerzések helyesebb beosztással, a teendők egymásutánjának szabad megállapításával, tervszerűen s ezért kétségkívül gazdaságosabban lesznek végrehajthatók, ha ez a felhatalmazás a teljesi kendőkként felismert munkálatok egészére egyszerre megadatik, mintha évről-évre részletenként kell a törvényhozás engedélyét kieszközölni és bevárni, másrészt a szükségletnek tervezett fedezeti módja lehetővé fogja tenni, hogy az államvasutak folyó bevételei a mainál fokozottabb mérvben lesznek az államháztartás folyó szükségleteinek felhasználhatók, czéljaira ez által az államvasutakba fektetett nagy tőke gyümölcseit az államháztartás a mainál nagyobb mérvben %ja élvezhetni. A tervezett eljárás távolról sem érintené a törvényhozás ellenőrzési jogát, fűért e jog folytonos gyakorolhatása végett a törvényhozás folytonos tájékoztatásáról kötelességszerűen gondoskodva lenne. A programmba felveendő beruházások megválasztásánál irányadó volt az az elv, hogy a bba oly létesítések és beszerzések vétessenek fel, a melyek nagy, de nem állandó szükségetet képeznek s csak időszakonként lépnek fel. Egyes, csekélyebb, de állandó természetű beruházások és felszerelések úgy mint eddig, ezentúl is az állami költségvetés utján nyernének e dezetet; úgyszintén elvileg kizártuk a programm keretéből kiegészítő új vonalak építését, m elyek szükségessége esetrol-esetre külön tanulmányt, s a vasutpolitikai helyzet mindenkori Wzetes megfontolását igényli. A munkálatok végrehajtására tíz évi időszak van számba véve : a mi egyébiránt egytalán nem jelenti azt, hogy a kormány most előterjesztett programmjában a ránk követező tiz év minden szükségletét felölelte, mi sem czélszerü, sem gyakorlatflag kivihető nem et * volna. Programmunkban a már ma felismert szükségletből indultunk ki ; mi mellett önként f'tetőleg ÍI viszonyoknak ma előre nem látható változásaival számolnunk kell, s a jövőnek kell kitartanunk az0n esetleges kiegészítéseket és módosításokat, melyek ennek a programúinak a ei 'etébe, hacsak annak szilárd pénzügyi alapját koczkáztatni nem akartuk, felvehetők nem voltak. TRENDI IROMÁNYOK. V. 1896—1901. s
