Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-132
5 t 132. szám. még használatba nem vett új kapcsoló készüléknek mintegy 225.000 forintot tevő költsége külön téríttessék meg. Részemről kijelentettem, hogy az általam elfoglalt álláspontra való tekintettel, sem a későbbi fejlődésből várható elmaradt haszon (lucrum cessans) kárpótlásáról, sem pedig a kért adó-, bélyeg- és illeték-mentességekről szó nem lehet. Viszont azonban a bérlő vállalat, tekintettel saját jogi álláspontjára és az üzletnél évről-évre mutatkozó rohamos emelkedésre, a bérletnek hátralevő részében vdrható és általa igen jelentékenyekre becsült kilátásairól lemondani nem akart. Ennélfgova módot kellett keresni arra, hogy a felmerült jogi kérdésnek birói útra terelése által teremtendő újabb visszásságok elkerülése érdekében a váltságár megállapítására más megfelelőbb alap találtassék. Indokoltnak láttam ezt annyival is inkább, mert a megkérdezett m. kir. kincstári jogügyi igazgatóság jogi véleménye nem nyújtott elegendő alapot arra, hogy az előreláthatólag hosszasan elhúzódó pert a teljes siker biztos kilátásával indíthassam meg. A bérlő vállalattal folytatott tárgyalások azonban hosszú időt vettek igénybe, mi alatt a fennálló visszás helyzet még súlyosbodott annyiban, a mennyiben a Fürdő-utczai és a Terézkörúti kapcsoló hivatalokban az előfizetők befogadására szolgáló üres helyek mindinkább betelvén, a bérlő vállalat az újonnan jelentkezett előfizetőket csak igen korlátolt mértékben volt képes bekapcsolni. A bérlő vállalatnak azon kívánságát pedig, hogy a Szerecsen-utczában létesített új kapcsoló hivatalt egyelőre legalább az új előfizetők bekapcsolására megnyithassa, — a szolgálat tekintetétől teljesíthetőnek nem találtam. Hosszas tárgyalások és alkudozások után végre a bérlő vállalat számolva a helyzettel, — oly összegre szállította le követelését, mely az általam elfoglalt elvi alapnak megfelel; mert a tényleges jövedelmezőség mértékét túl nem haladja. A törvényjavaslat első §-ában a tőrvényhozás felhatalmazását kérem arra, hogy a budapesti m. kir. állami távbeszélő-hálózat bérletét, már a f. 1897. évi márczius hó 1-től számitott joghatálylyal megszüntessem és a további bérleti jövedelmekről lemondás ellenéri ékéül a bérlő vállalatnak vagy jogutódjának,— a szerződésnek 1917. évi augusztus hó 31-éig még hátralevő tartamára, félévi előzetes részletekben évi 368.000 forint járadékot fizessek, fentartva mindazqnáltal az állam részére a jogot, hogy az évjáradéknak megfelelő hátralékos tőkeösszeget egyszerre bármikor kifizethesse. Ámbár ugyanis, miként a fent előadottakból kitűnik, a budapesti távbeszélő-hálózat engedélyezését s később az arra vonatkozó bérleti szerződés megkötését a kormány közigazgatási utón intézte: mégis most, midőn a bérleti viszony megszüntetésének szüksége bekövetkezett,— a kormány nem találta megfelelőnek azt, hogy a bérlet megszüntetését szintén saját hatáskörében véglegesitse. Mert habár az alábbiakból ki íog is tűnni, hogy a váltságári évjáradék akként állapittatott meg, miszerint az a budapesti távbeszélő-hálózat üzleti feleslegeiben előreláthatólag még az előfizetők lényeges szaporodása nélkül is fedezetet fog találni: mindazáltal tekintettel arra, hogy itt egy állandó és változhatatlan, hosszabb időtartamra szóló évjáradéki teher elvállalásáról van szó, — valamint tekintettel a törvényjavaslat második §-ában kért felhatalmazásra, a kormány szükségesnek találta, a törvényhozás jóváhagyását, illetve felhatalmazását a váltságári évjáradékra nézve is kikérni. Megfontolás tárgyát képezte az is, hogy a váltságári évjáradék hosszabb időre például 50 évre tolassék ki, — mely esetben az egy-egy évre eső járadék összege igen jelentékenyen le lett volna szállítható. Ezt azonban a kormány czélszerüségi tekinteteknél fogva mellőzte, A törvényjavaslat I. g-ához.
