Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.

Irományszámok - 1896-131

46 131. szám. Gyakran megtörténik az ily tüzetesen nem szabályozott eljárás mellett, különösen a szakszigorlatnál az is, hogy azokat az illetékeket, melyeket a számadók tévedésből, vagy téves felfogás következtében a felektől beszedni elmulasztottak, nem a számadók, hanem az illető felek terhére irják éö a számvevőség nem fordit elegendő igyekezetet arra, hogy az ily eredetű téritmények a függőben lévő hátralékok közül, — a mint ezt a dolog rendje megkivánná — kikűszöböltessenek s az ügy végleges tisztázása csak hosszabb idő után, sok puhatolás, levelezés és a felek zaklatása árán érhető el. Igen szükséges tehát, hogy a számadások elintézésének'módja általában kötelező érvénynyel tüzetesen szabályoztassék. Ezen fejezet egyes szakaszai, a melyek csak az eljárás módozatait állapítják meg általánosan kötelező erővel, — külön bővebb indokolást nem igényelnek. Kiemelendőnek és külön indokolandónak csakis a 141. §. azon rendelkezését tartjuk, hogy a számadók, ha rendes időben beadott számadásaikra három év lefolyta alatt észrevétel velük nem közöltetett, sem felvilágosítással, sem kártérítéssel többé nem tartoznak, kivéve, midőn a számadó a büntető törvényekbe ütköző cselekménynyel vádoltatik. Ennek a javaslatnak czélja, a számadások elkésett elintézésének lehetőleg korlátot vetni, nemcsak abból a tekintetből, hogy a számadóknak, az őket terhelő anyagi felelősség időbeli kiterjedésére nézve jogbiztonság szereztessék, hanem azért is, mert a számadási szigorlat annál hatályosabb, minél gyorsabb és mert a számadók annál könnyebben és biztosabban igazolhatják eljárásukat, minél előbb vonatnak feleletre. Budapesten, 1897. év január havában. Rakovszky István s. k., a» dUami sedmvevősxék elnöke.