Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-131
38 131. szám. fönn nem tartható, mert ezeket a határozatokat az állami számvevőszék ellenőrzési szempontból nem nélkülözheti. Az állami számvevőszéknek lévén kötelessége ellenőrizni, hogy az egyes ministerek kezelése megfelel-e a törvényeknek és a törvényes határozatoknak, természetes, hogy tudomással is kell birni az ily határozatokról, hogy kötelességét teljesíthesse. A §. negyedik bekezdésében az 18S9. évi országos határozat III. pontjában első része van fölvéve. Második része a jelen §. egyéb rendelkezéseiben, valamint a 10. és 18. §-okban jut érvényre. Ez a §. az 1889. évi országos határozat VII. pontjának első részét foglalja magában. A határozat másik részének külön szószerinti fölvétele fölöslegesnek mutatkozik, a menynyiben a törvényhozás lehető korai értesitése minden nagyobb eltérésről a költségvetési és azt kiegészítő törvényektől, úgy az előző 16. §-ban, valamint a jelen §-ban fölvett határozmányok által eléggé biztosítva van. A 18. §. a póthitelekre nézve további szabályozást tartalmaz, a 19. §. pedig azon intézkedéseket állapítja meg, melyeket a költségvetési törvénynek a kellő időben el nem készülhetése esetében tenni szükséges. Mindezen intézkedések csak az eddigi törvényhozási gyakorlatot tükrözik vissza s ennélfogva bővebb indokolást nem igényelnek. C. A költségvetési törvény végrehajtása. Törvényeink értelmében a ministeri tárcza kezelésért általában csak az illető minister viseli az osztatlan személyes felelősséget, a miből önként következik, hogy az e kötelezettséggel párhuzamos jogot is önállóan, azaz csupán a törvények s a közigazgatási szabályok által korlátolva kell gyakorolnia. Az e szakaszban fölvett intézkedések az 1889. évi országos határozat I. pontjával teljesen megegyezők, s minthogy azok egyfelől a ministerek tájékozására, másfelől pedig az állami számvevőszék ellenőrző tisztének mikénti teljesítésére nézve irányadó fontossággal bimak és keletkezésük idejétől kezdve maiglan tettleg gyakorlatban is vannak, — azoknak a jelen törvénybe iktatása szükséges. Az utalványozási jog helyes gyakorlásának legfőbb elvei oly fontos biztosítékai a budgetjognak és az államháztatás egész rendjének, hogy azoknak tőrvénybe iktatása el nem mellőzhető. A törvényjavaslat 26. §-a évi budgetrendszerünk és ezzel a budgetjog érdekében általános szabályul kimondja, hogy a költségvetési évet követő márczius hó végéig ki nem utalványozott hitel vagy hitelmaradvány elévül és új törvényhozási fölhatalmazás nélkül azontúl föl nem használható. Ha az utalványozási jog gyakorlása nincsen az egyes utalványozások alapját illetőleg is kellően ellenőrizhető szigorú feltételekhez kötve, az imént idézett határozmány igen könnyen illusoriussá válik az által, hogy az addig föl nem használt hitelek, vagy hitelmaradványok a száraadási év végén reális alap nélkül is további felhasználás czéljából ägyszerüen kiutalványoztatnak, mi által tulajdonképen a hitelek felhasználásának a törvényben megállapított határideje bizonytalan, esetleg korlátlan időre önkényűleg meghosszabbittatik. Ennek elejét kívánja venni jelen §. a) pontja, a midőn az utalványozási jog gyakorlásának sarkalatos tételéről általánosságban kimondja, hogy kiadásokat véglegesen utalványozni csak örvény, szerzett jog, illetve végzett munka vagy teljesített szállítmány alapján lehet. Ezen általános elv alól csak egy kivételt ismer a törvényjavaslat, tudniillik az építkezési, valamint épitkezési jelleggel biró átalakítási és fölszerelési hitelekre vonatkozólag, a miről i 27. és 28. §-ok intézkednek. 17. §.-hoz. 18. és 19. §.-hoz. 20. §.-hoz. 22. §.-hoz. 24. §.-hoz.
