Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-131
36 131. szám. nem képezik. Az előbbiek rendeseknek tekintetnek, az utóbbiak ezekkel szemben legczélszerúbben rendkívülieknek nevezhetők, mely megkülönböztetés a külföld legtöbb államában is el van fogadva. A rendkívüli kiadásoknak felosztása »Átmenetiek«-re és »Beruházásokéra azért kívánatos, hogy a költségelőirányzatban azok a rendes és rendkívüli kiadások, melyek az államélet fentartására szükségesek, azoktól a kiadásoktól elkülönítessenek, melyek vagyoncserét képeznek, hogy ez által az előirányzat az államnak pénzügyi helyzetét a valóságnak megfelelőleg könnyen áttekinthető módon tükrözze vissza, és az állami háztartásban követett gazdasági irányelvek megítélésére megbízható alapul szolgáljon. Egyrészt azokat a kiadásokat, melyek az »Átmenetiek« csoportjába és másrészt azokat, melyek a »Beruházások« közé sorozandók, magában a számviteli törvényben taxatíve felsorolni a szükségletek nagy változandóságánál és nagyon eltérő államgazdászati hatásánál fogva nem czélszerű, miért is ezeknek közelebbi meghatározását a törvényjavaslat a fölmerülő szükséghez képest a kormány és az állami számvevőszék elnöke közös megállapodásának kívánja fentartani. Az előirányzatok helyes berendezésének további követelménye az, hogy ugy a rendes, mint a rendkívüli (Átmeneti kiadások és Beruházások) kezelés keretében az egyes ministeri tárczák és önálló számadási ágak kezelése fejezetekbe foglalva, ezek a fejezetek czímekre, a czímek pedig rovatokra oszoljanak, a részletes előirányzatra nézve még megjegyezvén, hogy ezekben a dolog érdeméhez képest az egyes főbb rovatoknak még alrovatok, esetleg tétefck szerinti taglalása is megkívántatik. Tekintve azt, hogy a költségvetés alaki berendezése, a fejezetek, czímek, rovatok és alrovatok, esetleg tételek rendszere akként, a mint az az előirányzatokban kifejezést nyert, egyszersmind a közigazgatási számvitel és könyvelés berendezésére, valamint a részletes zárszámadások alaki összeállítására is alapul szolgál, czélszerűnek mutatkozik, miszerint ezen fokozatos osztályozás, az Összes állami számvitelre kiterjedőleg, bizonyos állandóságot és okszerű egyöntetűséget nyerjen, ebből a szempontból szükséges, hogy az előirányzatok szerkesztenél alkalmazandó rovatrendszer az állami számvevőszék elnökének egyetértésével a kormány által szabályoztassék, és esetleg — csakis rendkívüli esetekben — ugyanily úton módosittassék is. Az évi költségvetések pontossága érdekében kívánatos, hogy az állami kincstár terhére történendő, bármely tárcza köréhez tartozó nagyobb építkezés költségeire az illető minister csak akkor kérhessen hitelt, ha az építés tervrajzait s a részletes költségszámításokat elkészítette, műszakilag megállapította, s egyidejűleg az országgyűlés megítélése alá bocsáthatja, mert szükséges, hogy kivált a nagyszabású közmunkákra nézve, melyeknek véghezvitele több éven át folyhat, az országgyűlés már előzetesen az összes költekezés nagysága iránt tájékozást nyerjen, de azon oknál fogva is szükséges ezen intézkedés, hogy az egyes budgetévre csak akkora hitelösszeg irányoztassék, a mekkorának tényleges felhasználására a tervszerű munkabeosztás szerint alapos kilátás van. Az 1848 : III. t.-cz. 37. §-ában gyökerező évi budget rendszernek megfelelőleg az előirányzatokba csakis a tárgyévet szorosan véve megillető bevételek és kiadások vehetők fel. Helytelen és az évi budget elvével össze nem egyeztethető eljárás volna az, ha a múlt évek cselekvő hátraléka, vagy készpénz maradványa (mely az illető év javára már zárszámadásilag elszámolva volt) folyó évi jövdelemnek vétetnék s mint ilyen újból irányoztatnék elő. Ily eljárással a költségvetési évet megillető bevételeket illetéktelenül nagyobbitanók, azaz a fedezetet a múlt évek készletéből merített összegekkel szaporitanók, és ekként az évi szükséglet és évi fedezet mérlegét a valóságtól eltérőleg kedvezőbb színben tüntet nők fel. 6. §.-ho$. 10. §.-ho$. 11. §.-hoB
