Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-177
177. szám. 291 A biztosítási intézkedések tényleges foganatosítása nem előzetes hatósági intézkedésekkel, nem a kormánybiztosi intézménynyel, hanem kereskedelmi törvényhozásunk szellemének megfelelően és úgy, a mint azt a záloglevéltörvény is rendeli, a kibocsátó intézetek igazgatóságának fokozott felelőssége által biztosíttatnék. Ez intézkedéseken kivül a kötvények számára, azokra a czélokra való tekintettel, a melyeket előmozdítani vannak hivatva, közvetlen állami kedvezmények vannak javaslatba hozva. Ezek az adómentesség és az, hogy e kötvények a közhatóságok intézkedési köréhez tartozó bizonyos meghatározott befektetési czélokra alkalmasaknak nyilváníttatnak. Végül tervbe van véve az is, hogy azokra az intézetekre is, a melyek már ma is foglalkoznak oly kötvények kibocsátásával, a melyek biztosilását a javaslat czélba vette, a törvény intézkedései bizonyos feltételek teljesítése esetén kiterjesztessenek. A törvényjavaslat szerkesztésénél kiindulásul szolgált előzmények és alapul vett elvek előadása után áttérhetni vélek a javasolt részletes rendelkezések ismertetésére. A javaslat 1 §-a szerint a törvényben a biztosítandó kötvények névszerint nem neveztetnének meg, szabadságában állván a kibocsátó intézetnek czímleteit tetszése szerint elnevezni, a törvény csakis azt jelentené ki, hogy a törvényben megállapított biztosítást és kedvezményeket csakis azok a kötvények élvezik, a melyek a törvénynek mindenben megfelelnek, e tekintetben a kötvény elnevezése teljesen közömbős. Az ebből netalán eredhető jogbizonytalanság megelőzése végett a 3. §-ban javaslatba hozzuk, hogy a kötvénykibocsátás megkezdése előtt, az a körülmény, hogy a kibocsátó intézet alapszabályai a tőrvénynyel megegyeznek, az illetékes tőrvényszék czégjegyzékébe bevezetendő és közzéteendő. A záloglevelek tekintetében ily rendelkezésre nem volt szükség, mert a záloglevél a közgazdaságban és a jogban teljesen tisztázott fogalom. Hogy a nyereménykötvények külön megemlittetnek, annak oka abban keresendő, hogy ily kötvények ma tényleg forgalomban vannak s oly alapokon bocsáttatnak ki, a melyeket a törvényjavaslat a kötvények kibocsátási alapjául elfogad. — Önérthető, hogy az 1889. évi IX. törvényczikk, jelesül annak a^ a rendelkezése, a mely szerint nyereménykölcsőnök kibocsátását a törvényhozás magának tartotta fenn, érintetlenül marad. A 2. §. a kibocsátási alapokat határozza meg. Azok után, a miket a jelen indokolás általános részében volt szerencsém előadni, itt csak néhány megjegyzést kell még tennem. A kibocsátási alapok kivétel nélkül olyanok, hogy azokra a közforgalom tárgyát képező hitelpapírok alapithatók. Az első csoportba oly követelések tartoznak, a melyek vagy kényszerhozzájárulások szedésére jogosított testületekkel és társulatokkal szemben állanak fenn, ideértve az államot és az állami intézeteket, vállalatokat is, vagy telekkönyviieg be vannak kebelezve s különös mezőgazdasági czélokra szolgálnak, ez utóbbi követelések külön kellékeit a 3., 4., 5. és 6. §-ok határozzák meg. A második csoportba a vasúti czímletek tartoznak, a melyek, ha az intézet által tulajdonilag megszereztetnek, közvetlenül, ha csak zálogba vétetnek, az azok alapján adott lombardkölcsön útján szolgálnak kibocsátási alapul. A vasúti czímletek felsorolása alkalmazkodik a vasúti tőkebeszerzés nálunk szokásos módjaihoz, nemkülönben a h. é. vasutakról szóló 1888. évi IV. törvényczikkhez. A czímletek megválasztásánál a törzsrészvények, tekintettel arra, hogy e papírok általában hosszú időn át alig jövedelmeznek valamit, mellőztettek. A külföldi vasúti czímletek közül csakis a csatlakozó vasutak czímletei szolgálhatnak nálunk kibocsátási alapul. Ha nem is kívánjuk a hazai intezeteket teljesen elzárni attól, hogy külföldi vasutak, különösen magyar vasutak folytatását képező külföldi vasutak létesítésében a kötvénykibocsátás 37.
