Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.

Irományszámok - 1896-159

159. szám. 123 E törvényes intézkedés megvalósítására szolgál a jelen törvényjavaslat, a mely a díjnokokat, mint különös minőségi kellékekhez nem kötött alkalmazottakat, tisztviselői jelleggel ép ez okból nem ruházza ugyan fel; egyéb tekintetben 'azonban gondoskodik részükre mindarról, a mi anyagi helyzetük javítására és jövőjük megalapithatására kihatással bír. Ugyanis az által, hogy a törvényjavaslat azokat a díjnokokat, a kik egy bizonyos ideig a tőlük megkívánt várakozásoknak megfelelnek, bizonyos meghatározott kedvezményekben részesiti, — alkalmaztatásuknak állandó jelleget kölcsönöz. Ezen kedvezmények megállapításánál a javaslatnak arra kellett tekintettel lenni, hogy a díjnokok nem köztisztviselők és hogy ennek folytán részükre csak oly kedvezmények biztosithatók, a melyek nem a díjnoki minőségen alapulnak, hanem az egyéni használhatóságon. Ez a czél eléretik az által, hogy a meghatározott kedvezmények csak az időhöz kötött használhatóság beigazolása után biztosittatnak a díjnokok részére. (1. §.) Az állandóbb jelleggel alkalmazott díjnokok részére adandó kedvezményeket megállapítja a törvényjavaslat 2. §-a. — Ezen §-ban gondoskodik e javaslat arról is, hogy a díjnokoknak állami hivatalnoki kinevezéseknél, egyenlő minősítés mellett más pályázókkal szemben, kik állami szolgálatban nem állanak, elsőbbség adassék, továbbá, hogy a díjnoki minőségben eltöltött szolgálati idejök, ha ebből közvetlenül neveztetnek ki állami hivatalokra, bizonyos mértékben későbbi nyugdíjaztatásuknál beszámittassék. Ezen intézkedések a díjnoki szolgálat állandóbb jellegének folyományai, míg az állami szolgálatban még nem állott egyénekkel szemben biztositolt előny abban leli indokát, hogy a díjnokok alkalmaztatásuk ideje alatt annyira elsajátíthatják a hivatalos foglalkozásukkal járó teendőket, hogy bennök kineveztetésük esetén az állam rendszerint egy kész tisztviselőt nyer. A javaslat 2-ik §-ában foglalt további intézkedések a díjnokok anyagi helyzetének javítására vonatkoznak. Azokban ugyanis megállapíttatik az eddig sok helyen csekélyebb összegekben megszabott napidíjak minimuma és pedig a fő- és székvárosban egy forintban s a vidékre 80 krban; ezenkívül gondoskodik a javaslat arról, hogy betegség esetén a díjnok egy bizonyos ideig és mértékben, a napidíja élvezetében meghagyassék s végre, hogy szolgálatképtelenség esetén állandó nyugellátásban is részesüljön. A napidíjak fent emiitett minimumának megállapítását az teszi szükségessé, hogy legalább megközelítőleg ez által a megélhetés lehetősége elősegittessék ; mig a minimum mértéke abban leli indokát, hogy a díjnoki alkalmaztatás nem életczél, hogy tehát annak megszabásánál az a körülmény is fontolóra vétetett, hogy a napidíj megszerezhetéséhez a díjnokok nem egész idejöket kénytelenek fordítani és hogy a mellett még nincs kizárva az, hogy mellékkeresetet is találhassanak. A törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése esetén a napidíj-minimumok tervezett megszabása folytán az egyes ministeriumoktól beszerzett adatok szerint a pénzbeli következmény évenként mintegy 30.000 frtot fog kitenni. Ez a költségtöbblet a törvényjavaslatnak törvény erejére emelkedése után nyomban fog jelentkezni, mig a törvényjavaslatban foglalt egyéb kedvezmények pénzügyi hatása csak a későbbi években nyilvánulna. Ez utóbbi most még pontosan meg nem határozható, mert a törvényjavaslatban tervezett intézkedések, az állandó ellátás alapját képező szolgálati idő megállapítása tekintetében, visszaható erővel nem bírnának. A törvényjavaslat pénzbeli hatásából kifolyólag kiemelendőnek tartom, hogy ezen javaslat csakis a tulajdouképeni, szorosabb értelemben vett állami hatóságok- és hivataloknál alkalmazott díjnoko'cra terjedne ki. A törvényhatósági, városi és községi díjnokokra azért nem lenne az kiterjesztendő, mert ezen hatóságok és hivatalok újjászervezése küszöbön állván 16.