Főrendiházi irományok, 1896. III. kötet • 111-129. sz.

Irományszámok - 1896-129

csekélyebbnek tartja, a vámhivatali szemlét követő 24 órában joga van a bevallott értéket felemelni. Ha a bevivô ezen felemelésbe nem egyezik, a vámhivatal az elővásárlás jogát gyakorolhatja vagy szakértők meghallga ? ását kivánhatja. Elővásárlás esetén a vámhivatal a bevivő­nek a bevallott értéknek 5 százalékkal megtoldott összegét 15 napi határidő alatt megfizetni tar­tozik ; magától értetik, hogy sem a beviteli vám, sem bárminemű illeték nem fog szedetni. Szakértők meghallgatása esetén, minek 15 napi határidő alatt kell megtörténni, a vám­hivatal tartozik a bevivőnek, ha ez azt kivánja, az árút mustrák visszatartása mellett és minden­kor azon feltétel alatt, ha a bevivô a beviteli vám, a mellékilletékek és a szakértők meghall­gatásából eredhető vámpótlékok biztosítására elegendő biztosítékot ad, szabad rendelkezésére kiszolgáltatni; a bevivőnek szabadságában áll, hogy a szakértőknek tájékoztatásukra — az ille­tékes kereskedelmi és iparkamara által a bevitt árú tényleges áráról kiállított bizonyítványt be­mutasson. 3. Czikk. A vámhivatal elővásárlási joga megszűnik, mihelyt a szakértők meghallgatása kéretett. Ha a szakértői szemle megállapítja, hogy az árú értéke a bevivő által bevallott értéket nem többel, mint 10°/o-kal haladja meg, a be­viteli vám a szakértők által meghatározott érték után szedetik. Ha a szakértők által megállapított érték a bevallott értéket 10°/o-kal haladja felül, a bevalló bírság alá esik, melyet a pénzügyminister hatá­roz meg és mely a sikkasztott vámilletékeknek tízszeres összegéig terjedhet. Megállapittatott, hogy a »sikkasztott vám­" illetékek« kifejezés alatt a bevallott érték után sznmitott vámilletékek és a szakértők által meg­határozott érték után számított vámilletékek közti különbözet értendő. A szakértői szemle költségeit felerészben a bevivő és felerészben a vámhivatal viseli, ha a szakértők által meghatározott érték a bevallott à la valeur réelle, elle a, dans les 24 heures après la visite douanière, le droit d'augmenter la valeur déclarée. Si l'importateur ne consent pas à cette aug­mentation, la douane aura le droit d'exercer la préemption ou de recourir à l'expertise. En cas de préemption la douane aura à payer à l'importateur dans un délai de 15 jours la valeur déclarée, augmentée de 5 pour cent; il est entendu qu'il ne sera perçu ni le droit d'entrée ni une taxe quelconque. Dans les cas d'une expertise laquelle aura lieu dans un terme de 1 5 jours, la douane sera tenue de remettre à la libre disposition de l'im­portateur, s'il le demande, la marchandise, en retenant des échantillons, àcondition toutefois que l'importateur fournisse caution suffisante à garantir le droit d'entrée, les taxes addition­nelles et les suppléments dudit droit qui pour­raient résulter de l'experlise; l'importateur aura la faculté de présenter aux experts, à titre de renseignement, un certificat délivré par la chambre de commerce et d'industrie compétent sur le prix réel de la marchandise introduite. Article 3. Le droit de préemption de la douane est déchu dès que l'expertise est demandée. Si l'expertise constate que la valeur de la marchandise ne dépasse pas de plus de 10 pour cent celle qui à été déclarée par l'importateur, le droit d'entrée sera perçu sur la valeur déter­minée par les experts. Si la valeur déterminée par les experts dépasse de 10 pour cent celle qui a été déclarée, le déclarant sera passible d'une amende qui sera fixée par le Ministre des Finances et qui pourra s'élever jusqu'au décuple des droits fraudés. Il a été constaté que sous l'expression »droits fraudés« sera comprise la différence entre les droits calculés sur la valeur déclarée et les droits calculés sur la valeur fixée par les experts. Les frais d'expertise seront supportés à moitié par l'importateur et la douane, si la valeur déterminée par l'expertise n'excède pas

Next

/
Oldalképek
Tartalom