Főrendiházi irományok, 1896. II. kötet • 63-110. sz.
Irományszámok - 1896-64
64. szám. 17 Ily módozatnak kínálkozott a kikötő-illetéknek azon alapon való kiszabása, hogy a szedendő illeték összege az évenkint teljesített utak száma szerint csökkenő arányban állapittatik meg, miután ezen fogyó scala, mely az általános bérleti rendszernél általában véve kevesebb előnyt nyújt ugyan, a hosszabb utakat teljesítő magyar gőzhajózás viszonyainak a bérleti rendszernél jobban felel meg. Közgazdasági szempontból pedig ezen rendszer amaz előnynyel bir, hogy ezen fogyó scala előnyeit első sorban és leginkább saját gőzöseink fogják élvezni, mert a külföldi gőzösök egy év folyamán csak ritkább esetekben érintik többször kikötőinket. Miután ugyanezen fogyó scala előnyeit a hosszújáratú vitorlás hajók — a gőzhajózástól eltérő kereseti, hajózási és rakodási viszonyaiknál fogva — csak ritkább esetekben és csekélyebb mérvben élvezhetnék, e helyett a törvényjavaslat a vitorlás hajókat rendkívül mérsékelt illetéktételek alá veti, mely kedvezmény megadását úgy a vitorlás hajók általános csekélyebb kercsetképessége, mint rohamosan hanyatló nemzeti vitorlahajózásunknak támogatást igénylő volta is indokolttá teszi. Az illetékkiszabás ezen módozatait kiegészíti és az új rendszer előnyeit nagy mérvben fokozza a törvényjavaslat ama nagyfontosságú intézkedése, mely elejtve azon jelenleg fennálló visszás és forgalmunk fejlődését gátló elvet, hogy egy és ugyanazon hajó folytatólagos kereskedelmi műveleteiért a kikötői illetéket minden belföldi kikötőben újból fizetni kénytelen, a hajóknak és pedig úgy a gőz-, mint a vitorlás hajóknak az illeték egyszeri lefizetése után a belföldi kikötőkben bizonyos tartamú illetékmentességet biztosit. Ezen illetékmentesség a tervbe vett rendszer előbb emiitett előnyeivel együtt nemzeti hajózásunknak messzemenő kedvezményt biztosit és előreláthatólag jelentékenyen fogja előmozdítani általános hajózási forgalmunk emelkedését is. Különös előnyére fog szolgálni ezen intézkedés a fiumei kikötőnek, mert a külföldi hajók eddigelé, ha az adriai tengert felkeresték, első sorban a nagyobb forgalmú trieszti kikötőbejöttek és Fiumét azon esetben, ha ott csak csekélyebb rakomány kínálkozott, a terhes illeték újbóli fizetésének kötelezettsége miatt gyakran mellőzték, mig jövőre ezen tehertől menten bizonyára nagyobb számban fogják felkeresni a fiumei kikötőt is, hogy az ott kínálkozó rakományokat felvegyék. A kikötői illeték fentebb ismertetett általános rendszere mellett a javaslat ama nagy horderejű ujitást tartalmazza, hogy a gőzösökre nézve, a mennyiben azok kizárólag belföldi kikötők közt, vagy pedig csak a kisparthajózás határain belül űznek hajózást, a vitorlásokra nézve pedig korlátlanul az általános bérleti rendszert is alkalmazza oly módon, hogy a mely hajó a megállapított illetéket lefizeti, az a folyó naptári év tartamára az összes belföldi kikötőkben illetékmentességet élvez. Ily módon a bérleti rendszer alkalmazása a gőzhajókat illetőleg a parthajózásra korlátoztatik, melyre nézve az különösen a saját gőzöseinkkel űzött parthajózás szempontjából igen előnyösnek mutatkozik, miután az ily — rendesen bizonyos viszonylatokban időszaki járatokat teljesítő gőzösök a belföldi kikötőket gyakran érintvén, — a bérleti rendszer által jelentékeny kedvezményben részesittetnek. A törvényjavaslat részletes határozmányait a következőkben van szerencsém indokolni : Az 1. §. azon fontos elvi intézkedést tartalmazza, hogy a kikötői illetéket csakis azon hajók tartoznak fizetni, melyek tengerpartunkon kereskedelmi műveletet végeznek, minek fogalmát a javaslat 3. §-a állapítja meg. Ezen elv, mely az eddigi törvényben csak igen korlátolt mérvben, nevezetesen a törvény 7. §-a e) pontjában a kikötőinkből 72 óra alatt kereskedelmi művelet teljesítése nélkül távozó hajókra nézve jut kifejezésre, a méltányosság követelményének felel meg, miután kereskedelmi művelet nélkül a hajónak nincs keresete, melyből az illetéket fizesse. FŐRENDI IROMÁNYOK. II. 1896—1901. >
