Főrendiházi irományok, 1896. II. kötet • 63-110. sz.
Irományszámok - 1896-91
91. szám. 177 megkívántatik, hogy a jelöltek a tengeri hajózásnál fontos okmányként szereplő hajónapló vezetésében és a hajók biztos vezetéséhez szükséges számításokban kellő gyakorlottságot igazoljanak. Azon megszorítás, hogy nagyparthajózású kapitányok csak akkor bocsáthatók a hosszújárata kapitányok számára előirt vizsgálatra, ha a hajóapródi vizsgálatot sikerrel letették, szükséges a hosszújáratú kapitányok műveltségi fokának emelése érdekében, mert az által biztosítva van, hogy ezen álláshoz csak oly tudományos előképzettséggel biró egyének juthatnak, a kik a világversenyben tengeri kereskedelmünk érdekében kellő sikerrel működhetnek. A hajóorvostól (11. §.) nem kívántatnak meg más minősítési feltételek, mint a melyeket az orvosi gyakorlathoz való bocsátás végett a nálunk fennálló szabályok különben is megállapítanak. Megengedtetik azonban, hogy sürgős szükség esetén a nálunk megkövetelt minősítéssel nem biró orvos is alkalmaztathassák ideiglenesen a hajókon,' hacsak azon országban, hol a hajó tartózkodik, orvosi gyakorlatra jogosítva van. A hajógépésztől (12. §.) — tekintettel felelősségteljes állására — megkívántatik: a 20. életév betöltése, legalább egy évi alkalmazás hajógözgép kezelésénél és a hajógépészi vizsgálatnak sikeres letétele, mely utóbbinak czélja meggyőződést szerezni arról, vájjon a jelölt elsajátította-e mindazon ismereteket, melyekre hajó-gőzgépek kezelésénél szükség van. Az első gépésztől gépészi minőségben megfelelő gőzhajón szerzett legalább két évi tapasztalat kívántatik meg, mert ezen gépész, ki a gép jókarbantartásáért is első sorban felelős, hivatva van a hajógépet a legfontosabb és legveszélyesebb alkalmakkor kezelni, mihez nagyobb gyakorlottság szükséges, mint a gépnek rendes körülmények közt való kezeléséhez. A hajómester (13. §.) a hajón alkalmazott köztengerészek közvetlen elöljárója, kire a hajó kezelésénél és kivált annak kikötésénél, vagy midőn a hajó veszélyes helyzetbe jut, igen fontos teendők bízatnak. A hajómester nagy- és kisparthajózású hajókon a hajóparancsnok helyettese is lehet. Ennek következtében az eddigi gyakorlattól eltérőleg a törvényjavaslatban a hajómester száraára is külön minősités iratik elő. Három évi szolgálat tengeri hajón a gyakorlati tapasztalat megszerzésére szükséges, a vizsgálat czélja pedig meggyőződni arról, vájjon a hajómesteri állásra alkalmazandó egyének ismerik-e mindazon teendőket, melyeket állásukban, de mint a hajó esetleges ideiglenes vezetői és a hajóparancsnok állandó helyettesei is ellátniok kell. A gépfelvigyázónak (14. §.) a gépnél és a gépész személyzettel szemben hasonló állása van, mint a hajómesternek a hajón és a többi hajólegénységgel szemben. Ezen kivül kisebb hajókon a hajógépész felügyelete és felelőssége alatt a gép kezelését, nagyobb hajókon pedig a szolgálatban levő gépész által nehezebben áttekinthető géphelyiségben a felügyeletet gyakorolja. Ezen teendők végzésére bizonyos gyakorlati képzettség és elméleti ismeretek is szükségesek. A gyakorlati képzettséget részben gépműhelyben, részben a hajógép körüli szolgálatban kell megszereznie, az elméleti ismeretek megszerzését pedig külön vizsgálattal kell igazolnia. A 15. §. szerint rendeleti utón fognak megállapittatni azon feltételek, melyek alatt a hadi tengerészetnél vagy a külföldön nyert minősítések érvényesek, továbbá az, hogy az egyes minősítések elnyeréséhez megkívánt szolgálati időből minő hajókon mennyi idő töltendő vagy tölthető. Ezen határozat felvételénél mérvadó volt azon körülmény, hogy a hajózás űzéséhez megkivánt ismeretek és tulajdonságok a hajózás fejlődéséhez képest változnak; a hadi tengerészetnél és a külföldön szerzett hasonnemű minősítések esetleg nem jogosítanak fel ott sem többé oly felelősségteljes állások betöltésére, mint a milyeket az ezen törvényFŐRENDI 1ROMÁRYOK. II. 1896—1901. 23
