Főrendiházi irományok, 1896. II. kötet • 63-110. sz.

Irományszámok - 1896-91

91. szám. 175 királyságoktól és országoktól, a magyar korona országainak területére való hatálylyal hozandó meg. Áz osztrák révhivataloknak a fennebbi módon leendő igénybevétele iránti tutározatok tehát az újból kötendő vám- és kereskedelmi szövetségbe lesznek felveendők, addig pedig a fenforgó kérdésre nézve az osztrák kormánynyal a teljes viszonosságon alapuló szerződési viszonyba keilend lépni. A 4. §. megállapítja, hogy ki tartozik a hajólegénységhez és hogy kik a hajótisztek és altisztek? A hajólegénységnek több fokozatba való osztása szükséges volt, mert a hajón alkalmazottak a szolgálatban egymással alárendeltségi viszonyban állanak. Ezen §-ban hivatkozás történik az 1879. évi XVI. t. ez. 26. §-ára, mely szerint »a személyzeti jegyzékbe a hajóparancsnok és legénység, valamint minden más, a hajón alkalmazott egyén névszerint bejegyzendői. A II. fejezet azon feltételeket állapitja meg, melyek alatt a hajóparancsnoki, hajótiszti, hajóaltiszti és hajóapródi minősítés elnyerhető. A hajókon alkalmazott többi személyzettől is megkívántatik ugyan a gyakorlatban, hogy bizonyos minősitéssel vagy gyakorlattal bírjon, de miután ezen személyzet alárendeltebb teendőket végez, inkább a hajóparancsnok és a hajógépész érdekében áll, hogy ezen teendők végzésére kellő gyakorlattal biró egyéneket szerződtessen, mint sem az államhatalom feladatát képezné ezek számára, kik a közhatóságokkal szemben felelősséggel nem birnak, külön minősítési feltételeket megszabni. így például a gyakorlatban tényleg alig fordult elő, hogy fűtői minőségben oly egyén szerződtetett volna, ki a kazánok fűtése körül szénhordó minőségben tapasztalatokat nem szerzett, vagy hogy kormányosi minőségben szerződtetett volna oly egyén, ki mint köztengerész segédkormányosként nem lett volna már korábban alkalmazva. Az 5. §. fölsorolja azon tengerész-állásokat, melyek elnyerésére megfelelő képesítés mutatandó ki. A hajóapródi állásnak elnyerésére, ámBár a hajóapród a hatóságokkal szemben felelősséggel nem bir, képesítés azért köttetett ki, mert a kereskedelmi tengerészet hajótisztjei főképen a hajóapródok sorából kerülnek ki. A minősítésekre elméleti és gyakorlati ismeretek kívántatnak. Ezen feltételek közelebbről a 6—15. §-okban határoztatnak meg. A feltételek úgy vannak megállapítva, hogy az azoknak megfelelő egyénekre az általuk teljesítendő szolgálat ellátása aggály nélkül bízható legyen. Az eddigi állapothoz képest feltűnő szigorítás vétetett tervbe a mennyiben az egyes minősítések elnyeréséhez nagyobb gyakorlati tapasztalat és külön vizsgálatok letétele kívántatik, mig az eddig érvényben volt szabályok értelmében egyes minősítések gyakorlali tapasztalatok szerzése alapján vizsgálatok letétele nélkül is elnyerhetők voltak. A hajóapródi minősités elnyerésére (6. §.) a hajóapródi vizsgálatnak sikeres letétele kívántatik meg. A hajóapród nagyobbrészt ugyanazon szolgálatokat teljesiti, mint a köztengerész, de a bánásmód, melyben részesül, mégis kiemeli őt a hajólegénység zöméből, a mennyiben a magasabb elméleti előképzettségére való tekintettel a hajón jobb ellátásban is részesittetik. A hajóapródnak hivatása, hogy a hajóhadnagyi minősités elnyeréséhez szükséges gyakorlati tapasztalatokat megszerezze. A következő §-ok szerint (7., 8. és 10. §§.) különbség tétetik a kisparthajózású, a nagyparthajózású és a hosszújáratú kapitányok minősitésére nézve. E részben felemlitendő, hogy a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról szóló 1879. évi XVI. t.-cz. 6., 7. és 8. §-ai megállapítják, hogy mi értendő a kisparthajózás, a nagyparthajózás és a hosszújáratú hajózás alatt. A kisparthajózású kapitány minősítéséhez (7. §.) nagyobb elméleti előismeretek nem kívántatnak meg, minthogy ezen kapitány a 7. §. utolsó kikezdése szerint csak a kisparthajózás