Főrendiházi irományok, 1896. II. kötet • 63-110. sz.

Irományszámok - 1896-91

91. szám. 169 rozatai ellen vét, ha cselekményéből vagy mulasztásából vagyoni kár, testi sértés vagy emberhalál származott, vétséget követ el s ha vagyoni kár vagy testi sértés származott, két évig terjedhető fogházzal, ha pedig emberhalál okozlatott, három évig terjedhető fogházzal büntetendő. 127. §. Az ezen fejezetben emiitelt büntetendő cselekmények elkövetésére irányuló eredménytelen felhivás — a 119. §-ban megjelölt esetek kivételével — nem büntetendő. 128. §. A jelen fejezetben megállapított büntetendő cselekmények büntethetőségének elévülése azon nappal veszi kezdetét, melyen a hajó, a melyhez a tettes az elkövetés idejében tartózott, tengerész-hivatal székhelyére érkezik. IX. FEJEZET. Eljárás. 129. §. A VIII. fejezetben felsorolt büntetendő cselekmények tekintetében az eljárásra és Ítélethozatalra első fokban a fiumei kir. törvényszék illetékes. 130. §. Ha a hajólegény vagy az utas az alatt, mig a hajó nyilt tengeren, vagy külföldön van, a büntető biróság által büntetendő cselekményt követ el, a hajóparancsnok a hajótisztek vagy más hitelt érdemlő személyek közbenjárásával mindazt pontosan feljegyezni tartozik, a mi a cselekmény tanúsítására és büntetésére befolyással birhat. Különösen emberölés vagy testi sértés esetében a sebek minősége pontosan leírandó és megjegyzendő az is, hogy meddig élt még a sérült, vájjon alkalmaztattak-e gyógyszerek és minők és milyen táplálékot vett a sérült magához. 131. §. A hajóparancsnok bármikor megmotozhatja azon hajólegények és utasok podgyászát^ a kik büntetendő cselekmény elkövetésével gyanusittatnak. A hajóparancsnok továbbá fel van hatalmazva, hogy azon hajólegényt vagy utast, ki börtönnel vagy ennél súlyosabb büntetéssel büntetendő cselekményt követ el letartóztassa, sőt erre kötelezve is van, ha a tettes megszökésétől lehet tartani. A tettes a felvett tényállás közlése mellett azon tengerész-hivatalnak adandó át, melynél az legelőbb megtörténhetik. Ha külföldön a tengerész-hivatal az átvételt különös okoknál fogva megtagadná, a hajóparancsnok az átadást annál a tengerész-hivatalnál tartozik eszközölni, melynél másutt ez legelőbb történhetik. Sürgős esetekben, ha külföldön tengerész-hivatal ez iránt idejekorán nem kereshető meg, a hajóparancsnok jogosítva van, hogy a tettest az anyakikötő illetékes hatóságához való juttatás végett idegen hatóságnak átadja. Tartozik azonban erről azon tengerész-hivatalnál jelentést tenni, melynél az legelőbb megtörténhetik. FŐRENDI IROMÁNYOK. II. 1896—1901. a.