Főrendiházi irományok, 1896. II. kötet • 63-110. sz.
Irományszámok - 1896-63
63. szám. 5 Ezen törvényjavaslat nem tartalmaz új elvi határozatokat, a mennyiben a fennálló vám- és kereskedelmi szövetség VI. czikkének a jelen törvényjavaslat szerint módositandó, illetve pótintézkedésekkel kiegészítendő azon egyedüli határozata is, mely szerint az összes hajózási illetékek a beszedő fél javára esnek, mint általános szabály továbbra is fentartatik és ezen szabály mellett csakis egyes, az új kikötői illetékrendszer alkalmazásával elkerülhetlen oly esetek állapittatnak meg, melyekben a beszedett illeték fele a másik állam tengerészeti igazgatása javára visszatéritésképen átengedendő. Ezenkivül a törvényjavaslatba még felvétettek azon határozatok, melyek a vám- és kereskedelmi szövetségből folyólag részben már a kikötői illetékről szóló 1883. évi XXXII. törvényczikkben is foglaltatnak, részben a kikötői illetékekről szóló törvényjavaslat intézkedéseinek kiegészitéseül szükségeseknek mutatkoznak. A törvényjavaslat egyes határozatait a következőkben van szerencsém megokolni : Az 1. §. első bekezdésében kifejezésre jut azon határozat, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség VI. czikkének már idézett intézkedése, mely szerint az összes hajózási illetékek a beszedő fél javára esnek, hatályon kivül helyeztetik. Ezen határozat ugyanis az új kikötői illetékrendszer alkalmazásával egyes póthatározatokkal egészítendő ki, melyek szükségét az alábbiakban lesz szerencsém indokolni : Az 1. §. második bekezdése — a kikötői illeték fizetése kötelezettségének a kikötői illetékekről szóló törvényjavaslat 1. §-ában a révekben és a tengerpart egyéb pontjain eszközölt kereskedelmi műveletekre való kiterjesztése érvényesítésével — ugyanazon határozatot tartalmazza, mely jelenleg a kikötői illetékről szóló 1883. évi XXXII. törvényczikk 11. § ában az osztrák hajóknak és kikötőknek a kikötői illeték fizetése tekintetében a belföldiekkel egyenlőknek való tekintése iránt a vám- és kereskedelmi szövetség tartamára kimondatik, és mely irányban a viszonosság a kikötői illetékről Ausztriában jelenleg fennálló törvény analog határozatával van biztosítva. — Ezek szerint tehát a kérdéses határozat eddig nem a vám- és kereskedelmi szövetségben foglalt helyet, a fentebb érvényesített szempontokra való tekintettel azonban helyesebbnek látszik, hogy ezen szintén a vám- és kereskedelmi szövetség keretébe tartozó határozat a jövőben nem a kikötői illetékről szóló törvénybe, hanem magába a vámés kereskedelmi szövetségbe vétessék fel. A harmadik bekezdés kimondja azt, hogy ,iz összes hajózási illetékek elvileg a beszedő fél Jávára esnek. Hogy ezen szabály mellett az 1. §. további bekezdéseiben egyes esetek voltak megállapitandók, melyekben a monarchia egyik állama által beszedett kikötői illeték fele a másik állam tengerészeti igazgatása javára visszatéritésképen átengedendő, ez anntk szükségszerű következménye, hogy az új illetékrendszer életbeléptetése után gyakrabban fog előfordulni azon eset, hogy a hajók a kikötői illeték lefizetése után a monarchia másik államának kikötőiben is fognak illetékmentesen kereskedelmi műveleteket végezni, mint jelenleg, midőn ezen eset csak az 1883. évi XXXII. törvényczikk 6. §-ában megáilapitott járatokon fordul elő. A törvényjavaslat 1. §-a negyedik, ötödik és hatodik bekezdéseinek közelebbi indokolására a következőket van szerencsém megjegyezni :• Azon hajók tekintetében, melyek a kikötői illetékekről szóló törvényjavaslat 6. és 9. §-ában engedélyezett 20, illetve 60 napi illetékmentesség tartama alatt a monarchia mindkét államának kikötőit érintik, attól, hogy ezen hajók az először érintett kikötőben fizessék le az illeték teljes összegét, nem lehetett eltérni, mert ha a kikötői illetéknek csak egy része fizettetnék le azon kötelezettség mellett, hogy a hajó a hátralevő részt a monarchia másik államának kikötőjében törleszsze, úgy könnyen előfordulhatna azon eset, hogy az illető hajó útirányát megváltoztatva, már az első kikötőből egyenesen külföldre indulna és ez esetben
