Főrendiházi irományok, 1896. I. kötet • 1-62. sz.
Irományszámok - 1896-40
84 40. szdm. az 1878. évi XX. t.-czikk XI. czikkében foglalt határozmányokra a marhasó alapára — épügy, mint Ausztriában történt — métermázsánkint 10 koronában volna megállapítandó, mely alapárhoz a külső hivataloknál csakis a szállítási költség volna hozzászámítandó. (A marhasó ára legutóbb 1868-ban zsákkal együtt bécsi mázsánként 3 frt 80 krral, métermázsánként tehát 13 korona 56 fillérrel volt megállapítva.) Az eladási árakon a szállítási költség emelkedésével vagy csökkenésével szükségesekké váló változtatások az 1875. évi L. t.-czikk 4. §ában foglalt rendelkezéshez képest a konyhasó áraiban esetleg szükséges változásokkal együtt és egy időben volnának közhírré teendők. A 3. §. szerinti marhasó-árudák azért szükségesek, hogy a gazdaközönség azokon a a helyeken is, a hol nincsenek kir. sóhivatalok, könnyebben szerezhesse be szükségletét. Az 1875. évi L. törvényczikk 6., 9. és 10. §-ai alapján az ország némely vidékein a konyhasó eladásánál is vannak alkalmazva engedélyes árúsok, a kik az 1868. évi XI. és 1875. évi L. törvényczikk által törvényesített sójövedéki szabályok 38, §-a alapján pénzügyi felügyelet alatt állanak. Annál szükségesebb a pénzügyi felügyelet a marhasó árulásánál, a melyJycl úgy az államkincstár, mint a fogyasztó közönség kárára inkább követhetők el visszaélések. A lajstromok rendetlen vezetésére czélba vett büntetés a más ágazatoknál hasonló kihágásokra szabott büntetések mérvének felel meg. A 4. §. rendelkezése, mely szerint a marhasó-bárczák a vevő felek által, a mig készletök tart, megőrzendők: a marhasó birtokosa érdekében és azért is" szükséges, hogy a bárczák illetéktelen kezekbe ne jussanak s az azokkal való visszaélésnek eleje vétessék. A fizetési bárczák a konyhasónál is fedezetül kell, hogy szolgáljanak a vevő által teljesített fizetésre s a sónak honnan való származására nézve és az 1875. évi L. törvényczikk 10. §-a alapján a kedvezményes árú konyhasóra jogosult királyhágóntúli részekben az ilyen bárczák ellenőrzési czélokra a szükséghez képest szintén beszedetnek. Egyébiránt azok, a kik a marhasó-bárczát előmutatni nem képesek, ha másnemű kihágás nem forog fenn, csakis a kisebb kihágásokra szabott 2—100 korona birsággal lennének büntetendők. Az 5. §-ba felvett határozmányok a konyhasóra nézve fennálló idevágó törvényes határozmányoknak felelnek meg. A törvényesített sójövedéki szabályok 42. §-a szerint ugyanis : »Sósikkasztás bűnébe esik az: b) a ki a neki gyári vagy bármi más czélokra mérsékelt áron adott sót nem a kijelölt (tzélra használ ja« a 43. §. szerint pedig: »Sócsempészeti kihágást követ el: a) a ki külföldről, vagy a birodalmi tanácsban képviselt országokból sót a magyar korona alá tartozó országokba behoz s azt vagy maga felhasználja, vagy másnak ingyen vagy pénzért átengedi.« A különbség csak az, hogy a mig a sójövedéki szabályok 44. §-a szerint az 56 dekagrammonként 40 krral (kilogrammonként 71*428 krral) megszabott büntetés legmagasabb összege általában 80 frtot, s a nehezítő körülmények között elkövetett csempészeteknél 160 forintot mtg nem haladhat: a jelen törvényjavaslat szerint az 56 dekagrammonként szintén 40 s illetve 80 krjával, vagyis kilogrammonként kikerekítve 1 korona 40 fillérrel, illetve 2 korona 80 fillérrel számított büntetés a sikkasztás vagy csempészet tárgyát képező marhasó egész mennyisége után lenne megszabandó; mert a két sónem eladási árai közötti különbözet ingerül szolgálhat arra, hogy a marhasóval a konyhasó rovására visszaélések követtessenek el s mert
