Főrendiházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 988-1022. sz.

Irományszámok - 1892-990

GMXC. SZÁM. 31 jogi terminológiában ismeretlen, hűtlen kezeléssel lett fordítva, mint a mely értelmének leginkább megfelel s mint a mely büntetendő cselekmény a sikkasztással rokontermészetű. Különben úgy a zsarolás, mint a hűtlen kezelés a 22. és 24-ik pontok értelmében általában is kiadatási bűncselekmények s nemcsak akkor, ha közhivatalnok követte el. A 19-ik pontba külön felvétetett a szakértők megvesztegetése. Nálunk a szakértők megvesztegetése a büntetőtörvényben külön felemlítve nincs, de megvesztegetésük a büntetőtörvény 461. §-a alapján a hivatali megvesztegetéshez sorolható; és ezért a svájczi kormány által javasolt eme kiegészítés a magyar büntetőtörvény szempontjából sem kifogásolható. A 20-ik pontban új rendelkezés, hogy a robbanó anyagokkal való visszaélés fel lett véve a kiadatási bűntények közé, szintén a svájczi kormány kívánságára. Mi természetesen csak az esetben fogjuk az e czímen tőlünk kért kiadatást engedélyezni, ha a robbanó szerekkel való visszaélés különben is büntetendő cselekménys ez legalább egy évig terjedhető szabadságvesztés-büntetéssel büntettetik. A 26-ik pontban fel lett véve, hogy a vasúti közlekedés elleni merényletek csak akkor kiadatási bűntények, ha szándékosak. Ennélfogva nem adandó ki senki, ha a büntetőtörvénykönyv 437. §-ában meghatározott bűncselekményt követi el. Természetes kiegészítése ezen czikknek az, hogy a telephon megrongálása is fel lett véve. A 27-ik pontban az előbbi ponthoz hasonlóan a vizáradás okozása is csak arra az esetre lett kiadatási bűncselekménynek minősítve, ha szándékos s ennek következtében a büntetőtörvénykönyvünk 432. §-ába ütköző büntetendő cselekmény kiadatási delictumot képezni nem fog. A 28. és 29-ik pontban vannak egyesitve itt mindazok a cselekmények, a melyek a szerbiai szerződés 31., 32., 33., 34. pontjában külön fel vannak sorolva. A 32-ik pontból a svájczi kormány javaslatára kihagyatott valamely bűntettes megszöktetésére való segélynyújtás. A III. czikkben vau a politikai bűntényekre vonatkozó rendelkezés, a IV. czikkben pedig a pénzügyi és katonai bűncselekményekre vonatkozó. Ezekről már az általános indokolásban volt szó. Az V. czikkben ki lett mondva, hogy a kiadott egyén testi fenyítékkel nem büntethető. E czikknek felvételét a svájczi kormány kívánta s ellenzésére semmi ok sem volt, mert a testi fenyítékek alkalmazását büntetési rendszerünk már úgy sem ismeri. Gzélszertínek látszott azonban a zárójegyzőkönyvben kifejezni azt, hogy a halálbüntetés a testi fenyíték alatt uem érthető s hogy az V. czikk a halálbüntetés alkalmazását ki nem zárja. A VI. czikkben ki van mondva, hogy a kiadott egyén kivételes biróság elé nem állitható, a zárójegyzőkönyv 2-ik pontjában pedig az, hogy a kiadott egyének az illetékes bíróságok előtt nyilvános tárgyalás után fognak elitéltetni. Ezen rendelkezések felvételét ellenezni szintén nem volt ok, mert ezek a nálunk is uralkodó elvekkel megegyeznek : s csupán annak a kikötését volt szükséges kívánni, hogy a nyilvános tárgyalás a közerkölcsiség, vagy a közrend szempontjából az illető állam törvényei értelmében kizárható. A nyilvánosságnak ezekből az okokból való kizárhatásáról a zárójegyzőkönyvnek 2. pontja gondoskodik. A VII. és VIII. czikkek a sürgős esetekben való előzetes letartóztatásról intézkednek. Ezek a czikkek megegyeznek a szerbiai szerződét megfelelő rendelkezéseivel, azzal a különbségei, hogy a jelenlegi szerződés VIII. czikke értelmében, ha valaki sürgős esetekben előzetesen letartóztattatik, a kiadatás alapját képező határozatokat a letartóztatástól számított 20 nap alatt kell a megkeresett kormánynak megkapnia, míg a szerb szerződésben erre egy hónapi határidő van megállapítva. A IX., X. és XI. czikkekben a kiadatás iránti megkeresések, a felvilágosítások meg-