Főrendiházi irományok, 1892. XXII. kötet • 987f. sz.
Irományszámok - 1892-987f
5t minthogy a javaslat szerint külön felügyelő tanács nincs, a felügyeleti jognál fogva is megilleti. Ha e mellett a 267. §. a letartóztatás és vizsgálati fogság tárgyában még külön is intézkedik : ennek ozélzata az, hogy a vádtanácsnak az egyéni szabadság oltalmazására irányuló kötelme külön kiemelve legyen. Másrészt köteles a vádtanács arról is gondoskodni, hogy a könnyelmű, indokolatlan szabadlábra helyezéseket megakadályozza. A javaslat a vádtanácsot a vádaláhelyezés alkalmával még kivételes joggal ruházza fel az előzetes letartóztatás, illetve vizsgálati fogság megszüntetése tárgyában. Megengedi ugyanis, hogy a vádtanács a fogva tartott terheltet, ki állandó keresetforrással és lakóhelylyel bir és kit két évi fogháznál súlyosabb főbüntetés nem fenyeget, minden megszorítás nélkül szabadlábra helyezhesse (267. §. végbek.). Êz annyit jelent, hogy az érintett esetben a fogságot, melynek elrendelésénél fenforgott ok még el nem esett, belátása szerint megszüntetheti. Jogot nyert tehát, hogy a szabadságot visszaadhassa oly egyéneknek, kik arra ha nem is jogi, de méltányossági okok alapján igényt tarthatnak. Ez az érdekeltre sok esetben nagy jótétemény lehet és az eljárás czélját rendesen nem fogja veszélyeztetni, mert a tényállás már meg van állapítva és a vád kisebb súlya mellett a szökés valószintísége csekély. Ha azonban a terhelt szökésétől tartani kellene, akkor a vádtanács a javaslat szóban levő rendelkezését nem fogja alkalmazni, mert az csak az eljárás czéljának szem előtt tartása mellett gyakorlandó jogot és nem kötelező parancsot foglal magában. Hogy a vádhatározatban elrendelt, illetve fentartott előzetes letartóztatás (vizsgálati fogság) hatálya a főtárgyaláson hozandó érdemleges határozatig érvényes : ebben meg lehet nyugodni ama garantiák mellett, melyek a vádtanács határozatát körülveszik. Egyrészről a határozatot contradictorius eljárás előzi meg, hol módjában van a félnek minden, védelmére szolgáló adatot érvényesíteni ; másrészről a terhelt a kir. ítélőtáblánál is orvoslást kereshet e határozat ellen (269. §.). Ha tehát a vádtanács és a kir. tábla szükségesnek tartják a letartóztatás vagy vizsgálati fogság elrendelését : akkor feltehető, hogy ez kellő alappal bir, és így ennek hatályát is ki lehet terjeszteni addig, mig az Ítélőbíró szava dönt a kérdésben. 5. A felfolyamodás (268., 269. §§.). Minthogy a javaslat a contradictorius eljárás alapján szervezi a birói vádaláhelyező eljárást, mely a legnagyobb garantiája az ügy helyes elintézésének : a jogorvoslatok használatát megszoríthatta, de ezt csak oly módon tette, hogy a jogosult igények e ponton is kielégítést nyerjenek. Az eljárásnak egészben vagy részben megszüntetése a felmentéssel egy jelentőségű és így e végzés végleges ügydöntő jelleggel bir. Nem lehet tehát elzárni a közvádlót, és a sértettet attól, hogy a mennyiben vádjának alaptalanságáról az első fokban eljárt biróság végzésének indokai meg nem győzték, a fölöttes bíróságnál keressen orvoslást. E perorvoslatban kifejtheti a biróság által nézete szerint elkövetett ténybeli vagy jogi tévedéseket. A vádaláhelyezés ténye éppen nem bir ügydöntő jelleggel, hanem csakis a per további folytatását megengedő határozat, mely az ítélőbiróságot semmi tekintetben sem köti. Ennélfoga éppen nem volna indokolt az ügy érdemleges elintézésének késleltetésével a vádaláhelyező határozat ellen a terheltnek további jogorvoslatot adni. A hol a vádtanács contradictorius eljárás utján megvizsgálja az előzetes eljárás során összegyűjtött anyagot és azt a vádaláhelyezésre elégségesnek találja: ebben elég biztosíték van az ellen, hogy a terheltet ok nélkül idézzék a főtárgyaláara. A terheltnek módjában van a főtárgyaláson védelmének érdekében mindent megtenni, s a mennyiben hiányosnak vagy törvénytelennek tartja vádaláhelyezését, mindezekre felhívhatja itélőbiráinak ügyeiét. A perorvoslatok megszorítása a vádaláhelyező határozat ellen, átalános jellege a modern 7«
