Főrendiházi irományok, 1892. XXII. kötet • 987f. sz.
Irományszámok - 1892-987f
25 való megállapítását igen csalékonynyá teszi. Ha még figyelembe vesszük, hogy az irás könnyen elferdíthető, mások irása a tökéletességig utánozható, továbbá, hogy e czélra legnehezebb megbízható szakértőt nyerni: akkor valóban nem leket csodálkozni ama bizalmatlanságon, melylyel a jogász a »comparatio litterarum« bizonyítás eszköze irányában viseltetik. Angliában a gyakorlat oly nagy idegenkedést tanúsított az irás azonosságának szakértők által való megállapítása ellen, hogy törvénynycl kellett a birákat szakértők alkalmazására kényszeríteni; (Polgári ügyben 17., 18. Vict. c. 12., bűnvádi ügyben a 28. Vict. c. 18.), és ma is többre becsüli az angol biró minden szakértőnél ama tanú vallomását, ki az illető Írását ho c-szú időn keresztül olvasta és kinek emlékezetébe vésődött az irás typusa. Az ily tanú vallomásához azonban még több kétség férhet, mint a lelkiismeretes szakértők véleményéhez. A felhozott nehézségek és aggodalmak miatt a szakértők megválasztásában a legnagyobb óvatossággal kell eljárni. Angliában leginkább vésnököket (graveur) alkalmaznak, nálunk rendszerint a szépirászatot tanítók köréből veszik a szakértőket, mitől eltérni addig, mig e czélra kellő számú speczialisták nem állanak rendelkezésre, a mi a legkívánatosabb volna, alig lehet. Legfeljebb tapasztalt levéltárnokok tehetnek még e téren jó szolgálatot. De a szakértők legnagyobb jártassága és szakismerete mellett is nem lehet eléggé ajánlani, hogy a biró, mielőtt véleményöket terhelő bizonyítékul használja, a leglelkiismere* tesebben ujra és újra gondolja meg ama számos esetlegességet, mely a vélemény alapját megingathatja. A javaslat az irást egybehasonlító szemlének sikere érdekében kettős intézkedést tesz. Egyik, hogy a bírónak kötelessége arról meggyőződni, hogy az összehasonlításra használt iratot tényleg ama személy irta, kire gyanú van, hogy a kétségbe vont iratot kiállította. A másik, hogy lehetőleg egyenlő időből valók legyenek az összehasonlítandó iratok. Ha nincs összehasonlításra alkalmas irat, vagy ha ezen fölül még szükségesnek tartja a bíróság, akkor a terhelttől próba irást vesznek. De az már amaz elvnél fogva, hogy senki maga ellen bizonyítékot szolgáltatni nem köteles, minden kényszer kizárásával eszközlendő. Külömben sem járna sok haszonnal a kényszerítés, mert az rendesen az irás szándékos elferdítésének eredményére vezet. V. Csalárd és vétkes bukás megállapítása. (251. §.) Ha a jelen javaslat czélszerünek találta a szakértői lelet és vélemény szempontjából egyes büntetendő cselekmények tekintetében részletesebb utasítást adni: úgy valóban indokolt, hogy a csalárd és vétkes bukást is ama cselekmények közé vette fel. Egyrészről a büntetendő cselekmény fogalmának tág, heterogén elemekből álló tartalma, másrészről ama gyakorlat, hogy a csalárd és vétkes bukások tárgyában a birói eljárás eddig rendszerint azzal vette kezdetét, hogy a kereskedelmi könyveket, mérleget stb. minden közelebbi utasítás nélkül egyszerűen kiadták a szakértőknek, ezek pedig nem is annyira szakértökül, mint valóságos nyomozó közegekül szerepeltek: valóban elkerülhetlenül szükségessé teszi néhány általános útmutatásnak a javaslatba való foglalását. Mindenekelőtt kiemeli a 251. §., hogy rendszerint a vád alapjául felhozott körülmények és a biróság részéről adandó utasítás szabják meg a szakértői működés körét. Nem kell tehát n. szakértőknek kiterjeszkedni oly tén\ ek vizsgálatára, melyek nem a vád tárgyai s lehetőleg csak azokra a kérdésekre kell szorítkozniok, melyeknek megoldását a biróság kijelölte. Ez nem zárja ki, hogy szembetűnő és a vád által mellőzött releváns körülményekre a biróság figyelmét fel ne hívják. Csak azt nem szabad megengedni,, hogy a szakértők a vizsgálóbíró terepét vegyék át. 4
