Főrendiházi irományok, 1892. XXII. kötet • 987f. sz.
Irományszámok - 1892-987f
Ű)Ű> vegyész teljesítette, söt az 1872. jim. 20 áu 15.933. sz. a. kelt igazságügyi miniszteri rendeletben ez kötelezőleg volt előirva. Túlhdmozottsíg esetén az igazságügyi kormány eddig is gondoskodott és ezentúl is fog gondoskodni arról, hogy esetleg az országos bírósági vegyészek száma szaporíttassék. Hogy a vegyészi vizsgálat rendkívüli esetekben, pl. ha a bírósági vegyész súlyosan beteg, vagy állása betöltetlen, ha a vegyészi vagy górcsői vizsgálat rendkívül sürgős, vagy ha lényegtelenebb tárgyakra vagy nyomokra vonatkozik stb., más vegyészek által is teljesíthető, ehhez a 244. §. első bekezdésében használt »rendszerint« szó mellett kétség nem férhet. Minthogy a vegyészileg megvizsgálandó tárgyak többnyire hosszabb időre lesznek a vegyészeknek átengedve és e működésnél a biró jelen nincs: szükséges volt a vizsgálati tárgyak azonosságának biztosítása érdekében intézkedni (244. §. 2. bekezdés). 3. Testi sértések megállapítása. A javaslat (245. §.) a testi sértések esetében általában egyazon szabályokra utal, melyek a halottszemlére és bonczolásra vonatkoznak (241., 242. §-ok), következéskép az ott felhozott indokok megfelelően a testi sértésekre is állanak. Ki kellett azonban e helyütt emelni, hogy a sérülésnek életveszélyes volta a megfelelő minősítés és a hatóságnak ^yors eljárásra való figyelmeztetése végett megemlítendő, továbbá, hogy a gyógyulás ideje a véleményben mindig meghatározandó, mert a testi sértés minősítése az időtartamon fordul meg, mely alatt a sértettnek egészsége helyreáll. Czélszeríí, hogy az orvos ne legyen a szemle után azonnal véleményadásra kényszerítve, mert esetleg csak a gyógyulás fejlődése alatt mondhatja meg a valósziníí eredményt, sőt mivel ekkor is csalatkozhatik, helyes a szakértőnek megadni még ama jogot is, hogy véleményét az eredménynek megfelelőleg módosíthassa. Ez sok visszásságnak veszi elejét. A 245. §. második bekezdésében foglalt rendelkezés indokát abban leli, hogy testi sértéseknél a szakértői lelet sikere rendesen annak gyors felvételétől függ és hogy hazánkban a birói eljárás alapját képező testi sértéseknek nagy számánál fogva, mindegyiknek bírói szemle utján való megállapítása alig eszközölhető. Meg kellett tehát a lelet felvételét könnyíteni és az esetben, ha senki kifogást nem tesz, s igy aggodalomra sincs ok, az egy hivatalos szakértő (törvényszéki, törvényhatósági, államrendőri [18S1 : XXI. t.-cz. 41. §. a) pont] járási, községi vagy körorvos) véleményét is, birói szemle nélkül, önálló bizonyító eszköznek kellett kijelenteni. Természetes, hogy annak úgy, mint minden más bizonyító eszköznek értéke fölött a bíróság dönt, és ha a vélemény az eljárás eredményével meg nem egyez, vagy másként alapos kifogás alá esik, a véleményt birói figyelmen kívül hagyja. Ezen kivételként megjelölt eseteken kívül mindig két orvos közbejöttével foganatosítandó a szemle (245. §. 3. bekezdés). Ámbár a bizonyítékok szabad mérlegelésének helyesen értelmezett rendszeréből világosan következik, hogy a testi sértés, csak úgy mint az ölesek, nemcsak orvosi leletekkel bizonyíthatók: mégis nem fölösleges ezt kiemelni, mivel a BTK. életbeléptének első idejében bíróságaink a törvényes bizonyítás elméletének áramlatától menekülni nem tudván, az ellenkező felfogás felé hajoltak. Ama szabályok, melyeket a javaslat a leletfelvétel tekintetében előír, nem akarnak visszaesést jelenteni a legális bizonyítékok tanához. E szabályok pusztán arra valók, hogy figyelmeztessék az eljéiró közegeket, minő eljárást tart a törvény leghelyesebbnek és annyira fontosnak, hogy könnye!mii el mulasztásáért az eljéiró közegek felelősségre is vonhatók, de távol áll attól, hogy a kérdéses esetekben t pusziéin a szakértői szemlét éillítsa fel kizárólagos bizonyítékul, vagy hogy azt feltétlenül megfossza minden bizonyító erőtől, ha esetleg nem felél meg mindenben az előirt kellékeknek. Egyébiránt euriánk már több alkalommal, igy 6.811/883., 11.749/883. (Dtár VII. 42., 43.), 9.168/883. (Dtár V. 117. sz.) alatt is kimondotta, és az ma már állandó gyakorlatnak tekintendő, hogy a testi sértések nemcsak orvosi látlelet, hanem egyéb hiteles adatok alapján is bizonyíthatók és minősíthet ők.
