Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
153 is rendelhet vizsgálatot. A további eljárás folyamán a köz vádló a franczia rendszernek megfelelő állást foglal el. A német ügyészség intézményének kifejtése 1848. után és főkép az esküdtszéki eljárással kapcsolatban öltött nagyobb terjedelmet. Egészben véve a franczia minta maradt ugyan irányadó, de folytonos törekvést találunk arra, bogy egyrészt a bíróságok ítélkezésének függetlensége csorbát ne szenvedjen, másrészt a közvádló tekintélye megóva maradjon. Az 1848. óta készült büntető eljárások (Bajorország, Hannover, Braunschweig, a thüringiai államok) lehetőleg semlegesíteni akarják a hivatalt és ezt az által vélik elérhetni, hogy egyrészt a vizsgálóbírónak szabad cognitionalis jogot adnak az ügyész indítványai fölött, másrészt a közvádlót az eljárás törvényességének őrévé teszik, hatáskörébe utalván az »ártatlanul üldözés« megakadályozását is. Az utóbbi tekintet szülte azt az állaudó rendelkezést, hogy a közvádló a terhelt javára is használhat perorvoslatot. Kétségtelen, hogy ez uem egyeztethető össze az elméleti értelemben vett tiszta vádelvvel, de épp oly bizonyos, hogy jelentékeny mértékben mozdítja elő a bűnvádi eljárás főczélját: az anyagi igazság megvalósítását. A szervezet tekintetében elég nagy az ingadozás. Míg némely törvényhozások (pl. a hannoveri, az 1850-iki osztrák) valóságos police judiciaire-t alkotnak, addig mások (pl. a braun schweigi) megengedik, hogy birák legyenek az ügyészi teendőkkel megbízva. Némelyek az ügyészséget a bíróságok minden ellenőrzése alól kivonják és a kormány utasító jogát állapítják meg (Oldenburg, bajor 1861. szerv, törv., Baden 1864., Szászkirályság 1868.), mások a bíróságok felügyeletének és censurájának vetik alá. Legtisztábban fogták fel az ügyészségi iiitézményt az 1846., 1849. és 1867-iki porosz rendeletek, melyekre a rajnamelléki tartomány franczia jogrendszere kiváló befolyással volt és az 1850-iki osztrák bűnvádi eljárás. Poroszországban az ügyészséget közigazgatásilag szervezték, a kormány felügyelete alá helyezték és utasításaihoz kötötték. De míg a régibb szabályzatok az ügyészség felügyelő hatáskörét is hangsúlyozták a biróságolckal szemben, addig az 1867-iki rendezés csak a terhelt javára szóló felébbvitel intézményét fogadta el és az ügyészséget mind az előkészítő eljárás, mind az ítélkezés folyamán teljes körű vádjoggal ruházta fel. Az 1850-iki osztrák törvény lényegileg szintén a franczia rendszert tette magáévá. A vádelvet az eljárásban következetesen keresztülvitte, sőt annyira ment, hogy a bíróságot az indítványozott büntetéshez, mint maximumhoz kötötte. Az 1848-iki közjogi alakulások ellen mutatkozott visszahatásnak legnevezetesebb és reánk nézve legérdekesebb eredménye volt az 1853-iki osztrák perrendtartás. Közvádló rendszerét az államhatalom erősítésére való törekvés jellemzi, de az erre választott eszközök éppen nem mondhatók a birói függetlenséget előmozdítóknak. Az államügyészt nem tekinti ugyan általánosságban »a jog őrének«, mint a francziák, de gyakorlatilag a franczia ellenőrzésen is túlmenő felügyeleti hatáskört ad neki a bírósággal szemben. Rendes jelentéstételre kötelezi a jogszolgáltatás kezeléséről, megengedi neki, hogy az Ítélet fölötti tanácskozás kivételével a biróság minden Ülésén és szavazásánál jelen lehessen, sőt ezt bizonyos esetekben kötelességévé teszi. Ellenben vádhatósági teendői tetemesen meg vannak szorítva, mert a törvény a »vádalakú nyomozó rendszert« fogadván el, az eljárás megindítását nem köti vádhoz és így az ügyész közreműködése a per előkészítő szakában csak mellékes. Már említett felügyelő hatáskörén kívül csupán a végtárgyaláson a vád képviseletében szerepel kötelezőleg, de ott sem mint dominus litis, hanem inkább mint alaki tényező. A német birodalom ujabb törvényei nem tértek el lényegesen az ügyészi intézménynek ama felfogásától, mely Németországban a büntetőper reformkorszaka óta általában kifejlődött. Az intézmény egységes alakítását azonban lehetetlenné tette a birodalom közjogi szervezete. A büntető bíróságok közöl csak a Reichsgericht birodalmi intézmény, az alantabb fokokra 2)
