Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
ito illetékesség, hol a külföldön elkövetett büncselekménynyel terhelt a magyar hatóság hatalmába került (25. §.). De ez elv is csak akkor érvényesül, ha a terheltnek lakó- vagy tartózkodó helye ismeretlen. További elvek az összefüggés (fórum connexitatis) (18., 19. §-ok) és a viszonvád (fórum connexitatis formális) (23., 530. §-ok) illetékességi elvei. E rendes illetékességi elveken kivül még rendkívüli illetékességet is ismer a javaslat. Ilyen rendkívüli illetékesség az, melyet a kir. curia állapithat meg, ha külföldi hatóság az általa kiadatni szándékolt egyénnek bűnvádi eljárás czéljából való átvételével magyar hatóságot megkínál és az illetékesség másként meg nem állapítható (26. §.), továbbá a biróküldés esetei (29. §.) és ha a felső bíróságok az Ítélet megsemmisítésével uj eljárást rendelnek el és azt más bíróságra bízzák (404. §.), mely utóbbi azonban a perorvoslatokról szóló fejezetben lesz bővebb fejtegetés tárgya. Az illetékességnek valamennyi elvénél abból indul ki a javaslat, hogy a vizsgálóbíró és a vádtanács illetékessége ama bíróság illetékessége után irányul, mely mellé rendelve vannak. Ezt azonban nem volt szükséges kifejezetten kimondani, mert magától értendő, hogy az illetékességre nézve nem lehetnek elütő szabályok az ítélethozásnál és ismét mások az eljárásnak perelőkészítő szakában. Ezek a javaslat illetékességi elvei. Áttérünk az azokat megvalósító részletes szabályokra. 1. Az elkövetés helyének fogalmát a javaslat, egyezőleg az ujabb perrendtartásokkal, nem határozza meg, hanem e fogalmi kör kitöltését az anyagi büntetőjog rendelkezésére, a gyakorlatra és a tudományra bizza. Azt azonban, követve a legtöbb particulars német törvényt (thüringiai 51. §., hannoveri 90. §., altenburgi 31. §., szász törvény 49. §.) és az osztrák perrendtartást (51. §.), szükségesnek tartotta kiemelni, hogy az eredmény bekövetkezésének helye irreleváns az elkövetés helyének megállapításánál (16. §. első bekezdés). Hogy mit kell tulajdonképen az »eredmény« fogalmi köréhez kötni, ez igen vitás. Figyelmeztetésül szolgáljon az a szabály, hogy a cselekvést magát nem szabad azonosítani az eredménynyel, következéskép az eredmény alatt mindig az elkövetés utolsó mozzanatától térben és időben különálló eredményt kell érteni. Ilyen például az ölésre irányzott cselekményeknél •tt halála, melynek bekövetkezése helye magában véve nem tekinthető az elkövetés helyének. E szabály szemmeltartása mellett nem lesz nehéz megállapodni az úgynevezett távolsági bűncselekmények (Distanzverbrechen) elkövetése helyére nézve. Éppen mivel az elkövetés helyének megállapítása nagyon vitás, ennélfogva tekintettel oly bűncselekményekre, melyeknél a tényáüadék helyű* >'t választott több elkövető cselekményből állhat: a javaslat fölösleges illetékességi viták megelőzése ezéljáltól kimondja, hogy ha a bűncselekmény több biróság területén volt elkövetve, vagy bizonytalan, hogy több biróság területei közöl melyiken követték el, akkor az illetékességre nézve a megelőzés határoz (16. §. második bekezdés). Ha tehát pénzhamisítás esetében egyik biróság területén a minta vagy lemez volt elkészítve, a másik biróság területén pedig nyomtatták a hamis pénzjegyet: akkor mindkét hely elkövető helynek mondható és illetékessé az lesz, mely az első határozatot hozta, vagy rendelkezést tette. szabály éppen nem önkényes, hanem természetes alapon nyugszik, mert ama rá tett bűncselekmények törvényes ismertetőjelei } a bűnvád szemjJéntjából <ek t teljesen egyenértékűik. A csalás bűncselekményénél például a jogtalan fondorlat alkalmazása, továbbá a tévedésbe ejtés és végre a károkozás egyenértékű ismertetőjelek. Már most, ha a terhelt az egyik törvényszék kerületében írja a ravasz fondorlatot tartalmazó levelet, és az illető a másik kerületében kapja meg és üt keletkezik tévedésbe ejtése és e tévedésbe ejtése
