Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
112 tán szerkezeti haszon végett felvett rendelkezését a gyakorlat akként magyarázhassa, mintha a kir. ügyészség a javaslat szerint csupán »iigyfél«-nek volna tekinthető. Szükséges még különösen kiemelni azt, hogy a hol a javaslat általában a »felek«-ró\ beszél, (például a 230. §. első és második bekezdésében) ez alatt természetesen mind a két fél értendő. A hol pedig a javaslat a felek indítványáról, fellépéséről, működéséről szól, ez alatt mindenütt mind a vádlónak, mind a terheltnek egyetértő nyilatkozatát vagy egyező eljárását érti. Például midőn a 220. §. 3. pontja rendeli, hogy a tanút a perelőkészítő szakban csak akkor szabad megesketni : »ha a felek fontos ok alapján kívánják«, ez a feleknek egyező indítványát szabja a megesketés előfeltételéül. Azokban az esetekben, melyekben az eljárás valamely cselekményének elrendeléséhez egyik félnek indítványa is elégséges, vagy egyik félnek cselekménye is bizonyos hatálylyal van összekötve, a javaslat »a felek bármelyike«, vagy »bármelyik fél« kifejezést használja, (p. 29. §. első bekezdés, 331. §. ötödik bekezdés). Midőn a javaslat csak a felek egyikét vagy közölök egyeseket, p. a kir. ügyészséget és a magánvádlót jogosítja fel valamely indítványra vagy ruházza fel valamely perjogi hatáskörrel, — p. a 17. §. második bekezdésében vagy a 120. §-ban, — az illető perjogi személyt mindig külön megjelöli. Sértett. A franczia »Code d'instruction criminelle« és az ennek alapján készült törvények a magánjogi igényeknek a bűnper folyamán való érvényesítése körül, az osztrák és részben a német b'rodalmi bűnvádi perrendtartás és még szélesebb körben a javaslat a vád képviseletére vonatkozólag, nagyfontosságú jogkörrel ruházzák fel azt az egyént, a ki ellen a bűncselekmény elkövetve vagy megkísérelve volt. Enuek megjelölésére tehát a javaslatnak szintén kellett egy általános jelentmén) ü kifejezést választani. A 13. §-nak hatodik bekezdése »sértett« szóval jelöli meg mindazokat, a kiknek jogaira a bűncselekmény vonatkozott, akár volt az valóban elkövetve, akár csak megkísérelve, akár okozott tényleg jogsértést vagy károsítást, akár csak veszélyeztette az egyéni jogokat. Mindé személyek megjelölésére oly műszót kellett választani, mely magában foglalja mindazok körét, a kiknek jogait a bűncselekmény érintette vagy veszélyeztette. Erre felette alkalmas a »sértett« megjelölés, mely mindezekre egyformán kiterjed, A magánvádról szóló IV. fejezet indokolása fogja kifejteni azokat a szempontokat, melyek a vádmonopoliummal járó károk elhárítása végett a sértett fogalmának lehető tág meghatározását ajánlják. E helyen csak még az jegyzendő meg, hogy a »sértett« fogalma a vagyonilag károsítottra is kiterjed. Minthogy az emiitett meghatározás a perbeli jogokkal felruházott érdekeltek megjelölésére szolgál, ama jogok szempontjából pedig közönyös, hogy a bűncselekmény vagyoni vagy más jogok ellen irányult, nem volt szUkséges külömbséget tenni a vagyonjogilag kárositott és az egyéb jogaiban sértett vagy veszélyeztetett egyén elnevezése közt. Abbjn az esetben, ha a sértett kiskorú, törvényes képviselője gyakorolja helyette a bűnvádi eljárás folyamán azt a jogkört, mely külömben a sértettet saját jogán megilleti. Ezt fejezi ki a 13. §. hetedik bekezdésének az a rendelkezése, hogy sértett alatt ennek törvényes képviselője is értei dö. A 13. §. kilenczedik bekezdése kimondja, hogy a »magáninditványra jogosult« azt a niagánegyént jelenti, a kinek indítványától függ a büntető törvényekben meghatározott esetekben a bűnvádi eljárás megindítása, vagyis azt, a kit büntető törvénykönyvünk »sértett fél«-nek nevez. A javaslat értelmében vett »sértett« fogalma nem fedi teljesen a magánindítváuyra jogosultat. Eltekintve a különleges törvényekben, p. az 1883. évi XXV. t.-czikkben e részben foglalt rendelkezésektől, maga a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv szerint is több olyan bűncselekmény van, melyeknél olyan egyén is tehet magáninditványt, a ki nem
