Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.

Irományszámok - 1892-987

62 sokáig! És mig más nemzetek a forradalom sanyarú viszontagságaival küszködnek: az angolokat még sokáig jellemezze az őseiktől leszármazó intézményekhez való szivós ragaszkodás — a jogszolgáltatás tiszta és igazságos volta iránti benső bizalom — sa törvény iránti hódoló tisztelet. (Long may it be so! and while other nations are heaving with the throes of revolution, and regard their polity with discontent, long may the characteristics of England be her attachment to the institutions handed down to us by our forefathers — her confidence in the pure and upright administration of justice — and her reverence for the law)«. Az amerikaiak gondolatmenetét Hirsh Hugó tolmácsolja: »Az esküdtszék elleni panasz nem alapos és rossz helyen is van alkalmazva. Vessük tekintetünket arra a hosszú időre, melyen át az eljárás e rendszere hasznos szolgálatokat tett, s azokra a tökéletesbbitésekre, melyeket törvényeken és intézményeken tettek az országok, melyek azt elfogadták, s meg leszünk arról győződve, hogy fenn kell azt tartanunk teljes erejében és egész hatáskörében... Ha van panasz, annak éle ne a rendszert, hanem az egyéneket érje. (This complaint is ill-founded and misapplied. It is but necessary to notice the many years this system of trial has been in use, and the improvement in the laws and institutions of the countries which have adopted it, to be convinced that it should be continued in full force and vigor . . . The complaint, if any, should be made against the juror, not the system)«. Emberi intézmény az esküdtszék, hiba nélküli nem lehet; a politikai, nemzetiségi, vallásos szenvedélyek elragadhatják; az ékesszólás s a sophismák a kegyelem és a törvényhozás hatáskörébe csábithatják: de a hol megszüntették, ott a szóbeliség és a közvetlenség helyébe az írásbeliség, a bizonyítékok szabad mérlegelése helyébe a törvényes bizonyítékok rendszere lépett, s a jury érzékeny ürt hagyott maga után, mely csak visszaállításával volt betölthető. Tény az, hogy Spanyolországban az 1872-ik évben felállított esküdtszék 1875-ik évben megszűnt; nem elvi okokból, hanem a fentartásához szükséges, az esküdtek életét és vagyonát a boszú ellen biztosító jó rendörségnek, közlekedési és egyéb eszközöknek hiánya miatt. Maga a spanyol képviselőház bizonyítja ezt, mely azóta ismételten nyilatkozott az esküdtszék mellett; bizonyítja továbbá az, hogy as 1888. évi április 20-án kelt törvény újra életbeléptette az esküdtszéket. Ausztriában a jury, rövid első fennállás alatt is, emelte a büntetőitéletek erkölcsi hatását, de 1851-ik évben megszűnt. Tudjuk, hogy vele együtt megszűnt a nyilvánosság, megszűnt a szóbeliség és közvetlenség, meg a bizonyítékok szabad mérlegelése. A bekövetkezett politikai viszonyok miatt a közvélemény csak 1861. évben juthatott kifejezésre. A törvényhozás az esküdtszéket, a tartománygyülések egyhangúlag sürgető kívánságára visszaállította. Poroszországban az igazságügyi minisztérium 1873. évben kijelentette volt, hogy az esküdtszék iutézménye gyógyíthatatlan bajokban szenved ; s éppen akkor állították vissza az osztrák esküdtszékeket s rövid négy év múlva a juryt az egész német birodalomban installálták. A jogtörténet nem ismer intézményt, mely oly kevés idő alatt annyi országot hóditot* volna meg, mint az esküdtszék, mely Keletindiában épp úgy, mint Amerikában, s immár majdnem egész Európában működik s ezzel életrevalóságának tagadhatatlan bizonyságát adta. Az intézmények jó vagy rossz volta fölött a tapasztalás dönt. Hazánk törvényhozása nem zárkózhatik el annak szükséges volta elől, hogy ezzel a ténynyel számoljon. Ne másoljon le idegen intézményeket minden áron ; de ha az a felállítandó intézmény nem is olyan idegen : tegyen a távolságokat már alig ismerő kor ama kívánalmának eleget, hogy az egymással mindennapos érintkezésben levő országokban lehetőleg egyenlő legyen az igazságszolgáltatás, mely kívánalom előtt a legfüggetlenebb és leghatalmasabb nemzetek is meghajoltak már. A törvényhozás nem mellőzheti az esküdtbiróságot, mely a nyilvánosság, a szóbeliség i közvetlenség elveinek megtestesülése ; melynél minden, a mi történik, fényes nappal tör-