Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
57 nagyon hosszadalmas volta, részben pedig a perorvoslatoknak tagadhatatlanul túltengése idézi elő. Ennek következménye, hogy a legtöbb bünUgy csak hónapokkal, néha évekkel a bűncselekmény elkövetése ntán kerül főtárgyalásra, mikor már a bizonyítékok egy része nehezen előállítható és reproducálható, a valódi tényállásnak htí képe a tanuk emlékezetében elmosódik, a bizonyító anyag nagyon sokat vészit frisseségében és közvetlenségében. Mindé visszásságokon, melyek jelentékenyen veszélyeztetik az anyagi igazságnak érvényre emelését, a javaslat vonatkozó rendelkezései gyökeresen segítenek s ez irányban is törvénynyé váltától, a büntető igazságszolgáltatásnak jelentékeny javítása alaposan remélhető. VII* Az esküdtbíróság! eljárás beillesztése a javaslatba. A birói szervezetet is közelről érintő leglényegesebb ujitása a javaslatnak az, hogy a XIX-ik fejezetben az esküdtbíróság előtti eljárást felvette. A nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmények elbírálása fennálló törvényeink szerint az esküdtbíróság hatáskörébe tartozik. Ama százévnegyed óta, mikor e biróság eljárását szabályozó rendeletet az igazságügyi kormány kibocsátotta, a bűnvádi eljárás jelentékeny haladást tett s esktidtbiróságunk manap már elavult formák közt működik. Ezeknek a szabályoknak az általános bűnvádi eljárás tisztult elveire való fektetése kétségtelenül szükséges. Ebben a tényben egymagában is elegendő okot látott a javaslat arra, hogy az esküdtbíróság előtti eljárást a perrendtartásba felvegye. A javaslat azonban a XIX-ik fejezet rendelkezéseiben kész alapot is kivánt nyújtani arra, hogy esküdtbiróságunk hatásköre a rendes eljárásra is kiterjeszthető legyen, a minek a közel jövőben való bekövetkezését kívánatosnak tartja. Ez az oka annak, hogy a 19-ik §. harmadik bekezdése oly szabályt állit fel az esküdtbíróság illetékessége tekintetében, mely nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmény esetében nem alkalmazható; s ez az oka annak is, hogy a javaslat a sajtó utján véghezvitt bűncselekmények eseteiben követendő eljárást külön fejezetben (XXX.) szabályozza, a hol a sajtóügyi eljárást a XIX-ik fejezet alapjára fekteti ugyan (573. §.), de ettől eltérő rendelkezést is felvesz (574. §.). Szemben a legutóbbi (1888. évi) javaslat álláspontjával, mely az esküdtszék intézményét a rendes eljárásban elvi okokból mellőzte, a sajtóügyekre nézve azonban fentartani kívánta, ennek az új iránynak bővebb okát kell adnunk. A javaslatnak szemügyre kellett vennie mindazokat az intézményeket, a melyeket az elmélet és a gyakorlat a bűnvádi eljárásnál figyelemre méltóknak nyilvánítanak. S nem téveszthette szem elől az esküdtbíróság intézményét, melyet a tudomány magas színvonalán álló férfiak a bűnvádi eljárás formái közé felveendőnek jelentettek ki, s a mindennapi életnek positiv viszonyait gondosan szánibavevő gyakorlat életrevalónak igazolt. Nem vállalkozhatott a javaslat arra, hogy az esküdtbíróság helyett egészen új, kizárólag magyar intézményt alkosson, melynek életrevalóságáról még csak ezután kellene meggyőződnünk ; de arra a szemrehányásra sem ad okot, hogy a külföldet vakon utánozza, midőn figyelmét az esküdtszék felé fordítja, melynek tanulságos története nagy államokban századokra szól, s midőn a hosszú tapasztalatok igazolta intézménynek kiterjesztését kivánja a rendes eljárásra oly módosításokkal, melyek saját tapasztalatainknak is s honi viszonyainknak is megfelelnek. Akár tartsuk az angol esküdtszéket az istenitélet, az ügydöntő törvényszéki bajvívás utódjának, akár az idegen hódoltság idejében a végből felállitott intézménynek, hogy az idegen uralkodók Angliában a nép részvétele nélkül ne szolgáltathassanak igazságot: el kell ismernünk, hogy Anglia hatszáz éves esküdtszéke a jogkérdés megoldására mindig gyakorolt befolyást s hogy az 1792-iki libelacta már csak gyarapította ezt a befolyást. Angliában éo Skótországban a vádirat (indictment) akként volt és van szerkesztve, hogy 8
