Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
48 Amaz elvi okokon felül, melyek a szóbeliségnek garantialis jelentőségét és kiváló hasznát a helyes igazságszolgáltatásra meggyőzően bizonyítják, a javaslatnak annál inkább meg kellett honosítani a felső fokon is a szóbeliséget, mert népünk a szóbeli eljárás mellett mindenkor határozott előszeretetet tanúsított s mert ezzel a javaslat csak jogászközvéleményünknek évtizedek óta állandóan nyilvánult egyhangú óhajtásának tesz eleget. Népünknek határozott rokonszenvét a szóbeliség iránt élénken bizonyítja az, hogy az Írásbeli eljárásnak korlátlan uralma alatt fejlődött ki nálunk a hitelesítési tárgyalás és a sommás szóbeli eljárás. Az országbírói értekezletnek Írásbeli perét a gyakorlat csakhamar kiküszöbölte és az 1872, évi javaslatnak közvetlen idézését a kivételből szabálylyá tette. Naiv, de meggyőző jelensége népünk ragaszkodásának a szóbeli eljáráshoz az is, hogy a felebbviteli birák informatiója nálunk annyira elterjedt és hogy a felek semmi áldozatot sem sajnálnak, csakhogy birájakat szemtől-szembe láthassák és neki panaszukat szóval elmondhassák. A mellett a szóbeliség mindig legjobb orvossága az írásbeli eljárással közvetlenül és közvetve kapcsolatos bajoknak, ilyenek pedig most érvényben levő vizsgálati és felebbviteli eljárásunkban nagy számmal találhatók. Bizton remélhető tehát, hogy a szóbeliségnek és közvetlenségnek a jelen javaslatban keresztülvitt jelentékeny kiterjesztése a javaslatnak törvényerőre emelkedése esetén bűnvádi igazságszolgáltatásunkat igen lényegesen fogja javítani. c) A nyilvánosság jó és rossz oldalai. Keresztülvitele a javaslatban. A nyilvánosság elvét éppen úgy, mint a szóbeliséget, a nyomozó rendszerrel szerzett gyakorlati tapasztalatok s az e rendszernek visszásságaival szemben mutatkozott visszahatás juttatták érvényre. A titkos nyomozó eljárás ellen felizgatott kedélyek önkéntelenül a titkosságnak tulajdonították a legnagyobb veszélyt és ellene kerestek biztosítékot az eljárás nyilvánosságában. És csakugyan kétség feletti, hogy a nyilvánosság, a félelem a szabálytalanságok és hibák köztudomásra kerülésétől és a közvélemény ítéletétől, itt is mint más téren, hathatósan serkentik az eljáró közegeket a jog és a méltányosság szabályainak megtartására. Azonban az sem lehet vita tárgya, hogy a teljes nyilvánosság sok esetben veszélyezteti az eljárás eredményét és sértheti az állam érdekeit. Ha a vádló nyilvános helyen terjeszti elő panaszát, ha a felett a biró nyilvánosan intézkedik, a terhelt jó eleve értesül, könnyen megszükhetik, vagy megsemmisítheti a bizonyítékokat. Épp úgy van ez a nyomozás és vizsgálat alatt és azért az angolországin kivül nincs európai büntető perrendtartás, mely az előkészítő eljárásban tért engedne a nyilvánosságnak. Egyébként az Angliára való hivatkozás azok részéről, a kik az előkészítő eljárást a nyilvánosság teljes keresztülvitelével óhajtják szabályozni, nem találó. Angolországban az eljárás meginditásához szükséges bizonyítékok összegyűjtését, az egész nyomozást, a rendkívül ügyes és rendkívül megbízható rendőri közegek végzik. A békebiró vagy rendőri biró, a ki elé a nyomozás adatai kerülnek, nem teljesít a continentalis bűnvádi perrendtartások értelmében vett vizsgálatot, nem inquirál, hanem csak mérlegeli a nyomozás alatt már kiderített és megállapított s a felek részéről előtte megvitatott bizonyítékokat. Az angol vizsgálati eljárás nyilvánossága tehát nem jár az eljárás meghiúsulásának veszélyével. Ezekhez járulnak az angolországi különleges viszonyok, melyek a continensen létezőktől lényegesen elütnek s melyeknek hazánkban való kifejlődése egyhamar nem várható. Ilyen viszonyok, melyek mindannyi biztosítékok a nyilvános vizsgálat esetleges veszélyei ellen, az angol népnek minden rétegében szerfelett elterjedt törvénytisztelet, jog- és kötelességérzet és az angol esküdtszékeknek hosszú
