Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
43 viselője, a közvádló a terheltnek érdekeit is Köteles figyelemben tartani és előmozdítani : főleg a perorvoslatokról szóló fejezetében tartalmaz a javaslat számos olyan intézkedést, a mely határozottan a vádlott javára államit meg kedvezményeket. Ilyen a 386. §-nak az a szabálya, mely szerint a bíróság részéről a vádlott javára elkövetett törvénysértés miatt a vádlott terhére nem lehet felebbezéssel élni. Hasonló tekintet alá esnek a 387. §. második, harmadik és negyedik bekezdésében foglalt azok a rendelkezések, hogy a vádló részéről, habár a vádlott terhére használt felebbezés mindig a vádlott javára használtnak is tekintendő ; hogy a vádlottnak büntetését egyedül az ő terhére a vádló részéről használt felebbezés alapján lehet súlyosbbitani ; végre hogy az Ítélet a nem felebbező vádlott-társak javára is megváltoztatandó akkor, ha a felebbező vádlott javára szolgáló körülmény reájok nézve is fenforog. Nem tartotta a javaslat a helyes értelemben vett vádrendszer lényegéhez tartozónak azt, hogy a biróság teljesen kötve legyen a felek indítványaihoz, különösen hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény minősítése és a büntetés kiszabása tekintetében ne mehessen túl a vádló indítványán. A javaslat e részben — csatlakozván a figyelembe jöhető összes tételes perrendtartásoknak egybehangzó intézkedésekéi — minden kétséget kizáró határozottsággal kijelenti, hogy a biróság sem a tett minősítése, sem a büntetés kiszabása tekintetében nincs a vádló indítványához kötve (325. §. második bekezdés). Igazolja ezt a felfogást az az indok, hogy a vádelvnek lényegéhez tartozik ugyan az, hogy a biróság ne indithasson eljárást és ne ítélhessen olyan bűncselekmény tekintetében, a mely nincs vád tárgyává téve, de korántsem az, hogy a vádnak a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására is befolyása legyen. Ezek már kizárólagosan birói teendők és ha e részben is a vádló akaratát jelöljük ki döntőnek, akkor a vádlót teszszük biróvá és összeütközésbe jövünk a vádelvnek azzal az alaptételével, mely a bűnvádi eljárásban közreműködő hatóságok jogkörének és teendőinek helyes elkülönítésében látja a jó igazságszolgáltatás egyik biztosítékát. Mindazáltal, habár a javaslat a bíróságra bízza azt, hogy a vád tárgyává tett bűncselekményre a törvényt, a vádló indítványától nem korlátozva, alkalmazza: egyúttal (325. §. 3 — 5. bekezdés) megfelelően gondoskodik arról, hogy ebből a vádlott érdekeire és a védelemre semmi sérelem ne háruljon. A javaslat nem vitte keresztül a vádelvet abban az irányban, hogy a bizonyító anyag összegyűjtése teljesen a felekre legyen bízva és a biróság az eljárás vezetésére és a felek indítványai felett való határozatra szorítva. Ellenkezőleg a bűnvádi eljárásnak főczélja, az anyagi igazságnak érvényre emelése érdekében, fel kellett jogosítani, sőt kötelezni a bíróságot arra, hogy a való tényállásnak kiderítése végett hivatalból is eljárjon és a felek indítványa nélkül saját kezdeményezéséből is intézkedjék bizonyítás felvétele és bizonyítékok megszerzése iránt. Ez okból nemcsak a vizsgálóbíró (117. §.) köteles hivatalból, indítvány bevárása nélkül megtenni a való tényállás megállapítása s a tettes és a részes kinyomozása végett szükséges intézkedéseket, hanem a bizonyítás kiegészítése vagy ismétlése tárgyában a vádtanács (262. §.), o főtárgyalás elnöke és az itélőbiróság (288. §. utolsó és 306. §. negyedik bekezdés), valamint 322. §. és 542. §. első bekezdés), a másodfokú biróság is (272. §. második bekezdés, 402. §., 421. §. utolsó és 550. §. második bekezdés) hivatalból intézkedhetnek, míg az esküdbirósági eljárásban hasonló joggal vannak felruházva az esküdtek (352. §.), mint birótársak. A törvénysértések megtorlásának, továbbá elfogulatlan, tárgyilagos, szakképzett és felelős vádközegnek biztosítása érdekében kétségtelenül fentartandó lesz a hazánkban is több mint két évtized óta teljesen bevált és a köznieggyőzödésben gyökeret vert az az alapelv, hogy a »vádat rendszerint a kir. ügyészség képviseli«. Ajánlja ez elv fentartását már maga a büntetőjognak közjogi jellege, a mely az állam feladatául irja elő a jogrend fentartását, int^sértéscnek megtorlását. A bííucselekmények ttldö6* N
