Főrendiházi irományok, 1892. XX. kötet • 942-978. sz.
Irományszámok - 1892-966
GMLXVI. SZÁM. 283 A különös rendelkezések hiánya okozta, hogy a joggyakorlat az 1853. évi márczius hó 2-án kiadott úrbéri nyiltparancs 19. és 20. §-ai, illetőleg az 1854. évi június hó 21. napján kiadott úrbéri nyiltparancs 16. §-a nyomán nem tudott eligazodni. Ez a körülmény szolgált indokul, hogy Horváth Boldizsár akkori igazságügyminister az 1870. évi április hó 10. napján három törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé. Az egyik szólt a telepitvényekről, a másik a belföldekről, a harmadik az udvartelki birtokról. Az első helyen emiitett törvényjavaslat alapján megalkottatott az 1873: XXII. t.-czikk a telepitvényekről ; a másik kettő azonban nem emelkedett törvényerőre. Ily módon az 1853. évi márczius 2-iki úrbéri nyiltparancs 19. §-a és illetőleg az 1854. évi június 21-iki úrbéri nyiltparancs 16—18. §-ai alá eső kérdéseknek csak a benépesített helyekre vonatkozó része nyert megoldást, — a többi idevágó jogviszonyok azonban — tekintettel arra is, hogy az 1871 : LIII. t.-czikk csakis az 1848. évi törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolatból fenmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről intézkedik — továbbra is rendezetlenül maradtak. Az 1873. év folyamán intézkedés történt ugyan, hogy az udvartelki birtokról és bérföldekről szóló törvényjavaslatok a telepitvényekről szóló 1873: XXII. t.-czikkben elfogadott elvekhez képest ugy tartalomra, mint alakra nézve átdolgoztassanak, de az erre vonatkozó munkálat nem vezetett positiv eredményre. A birtokviszonyok fejlődése nem hogy csökkentette volna, de sőt növelte az akadályokat, melyeket a joggyakorlat biztos alapon és a fenforgó érdekek sérelme nélkül leküzdeni nem képe?, midőn egyes konkrét esetekben az a feladat vár megoldásra, hogy az imént emiitett ingatlanokra nézve a tulajdon megosztottsága megszüntettessék, jelesül a megválthatóság előfeltételei és a megváltás módozatai megállapittassanak. A nehézségek, melyeknek eloszlatására a judikanyának törvényes támpontja nincsen, főleg a következő kérdések tekintetében forognak fenn : 1. Nincs szabályozva a szóban forgó tigyekben követendő eljárás. Az 1871 : Lili. t.-czikk 46. és 48. §-a csak annyit rendel, hogy a birtokrendezési eljárás keretében megoldandók az összes birtokszabályozási kérdések, ideértve a tagosítást, az irtványok, bérföldek, foglalások stb. iránti kérdéseket. Ezek közé sorozhatok a majorsági zsellérbirtok tekintetében felmerülő kérdések is. — Ha azonban a birtokrendezés már befejeztetett, sőt már a telekkönyv is átalakíttatott : nincs törvényes alap arra, hogy a kivételes természetű úrbéri eljárást a majorsági zsellérbirtokra s hasonló más birtoktertiletekre vonatkozó külön perekre kiterjeszsze. A mi pedig az ország erdélyi részeit, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok és Zaránd megyék és a volt Kővárvidék területét illeti, az 1880: XLV. t.-czikk 3. §-a, kapcsolatban az 1892: XXIV. t.-czikk IV. czikkelyével a megváltható tartozások megválthatása iránti egyes perekben követendő eljárást csak arra az esetre szabályozza, ha a kereset úrbéri viszonyon alapul. Ehhez képest az emiitett birtoktertiletekre vonatkozóan külön keresettel folyamatba tett ügyekben tulajdonképen a rendes polgári eljárás szabályait kellene alkalmazni, — a mi a jogérvényesítést több tekintetben megnehezítené. 2. Nincsenek közelebbről meghatározva a megválthatóság előfeltételei; nevezetesen — sem tárgyi, sem alanyi szempontból — nincsenek meghatározva azok az ismérvek, melyektől az örök időkre való vagy az ideiglenes átengedés tényének megállapítása függ. E nélkül a bíróság nem határozhat biztosan és alaposan, s ha ezen a nehézségen túlteszi magát, nem törvényt alkalmaz, de törvényt hoz. 3. Nincs meghatározva a megváltás módja, főleg a megváltás czimén fizetendő összeg 36»
