Főrendiházi irományok, 1892. XVII. kötet • 808-882. sz.
Irományszámok - 1892-877
284 DCCCLXXVII.SZÁM. 2-ik melléklet a 877. számú irományhoz. Indokolás, „az Alvineztol Nagy-Szebenen át a vöröstoronyi szoros melletti hatóméiig vezetendő gozmozdonyű vasul engedélyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. A román királysággal 1891. évi márczius hó ~2- megkötött és az 1891. évi XL. törvényczikkl az ország törvényei közé iktatott egyezmény I. és II. czikke szerint egyfelől a ghyme8Í, másfelől a vöröstoronyi szorosokban összekapcsolandó mindkét részrőli csatlakozó vonalak legkésőbb az egyezmény ratificatiójának kicserélésétől számitott hat év alatt, vagyis miután a kicserélés 1891. évi november hó 17-én történt, 1897. évi november hó 17-éig kiépitendők. Abban az időben, midőn az egyezmény köttetett, a magyar kormány azt a reményt táplálta, hogy saját területén mindkét csatlakozó vonal kiépítése az államkincstárnak mérsékelt igénybevétele mellett nagyban és egészben csupán az 1880. évi XXXI. és 1888. évi IV. törvényezikk keretében mozgó hozzájárulások és kedvezmények nyújtása által lesz biztositható. Épen ezért az egyezményben a magyar kormány kívánságára mindkét állam szabad kezet tartott fenn magának a tekintetben, hogy saját csatlakozási vonalainak kiépitését akár engedélyezés útján, akár állami költségen biztosítsa; s a szerződő felek abban az irányban se kötötték le magukat, hogy vonalaikat akár első-, akár másodrangú szabványok szerint létesítsék. A remény, melynek alapján magunknak a szabad kezet biztosítottuk, akkoriban tényleg alaposnak is látszott, mert a magánvállalkozás körében, az érintett csatlakozó vonalak iránt oly élénk volt az érdeklődés, hogy ennek sikerére jogosan számítani lehetett. A magánvállalkozás részéről a kormány engedélye mellett végrehajtott előmunkálatok azonban mindkét csatlakozó vonalon oly jelentékeny mérvű terepnehézségeket és oly magas költségelőirányzatokat tüntettek fel, melyek messze túlhaladták azokat a határokat, a melyeken belül vasúthálózatunk a helyi érdekű vasutakra vonatkozó törvényezikkek alapján különben már azóta is oly szép fejlődést nyert. Különösen nagyok voltak a nehézségek és költségek a ghymesi csatlakozó vonalon, minélfogva többszörös kísérletek után és nem csekély időveszteséggel már az előző kormány kényszerítve érezte magát, a most említett csatlakozási ponthoz vezető vasutvonalak engedélyezés utján leendő kiépítésének tervéről lemondani s igy történt, hogy ezeket a vasutvonalakat a törvényhozás az 1895. évi VIÍ. törvényezikk szerint államköltségen rendelte kiépíttetni, mi
